Századok – 1992

Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202

214 GYARMATI GYÖRGY ségleteitől... Nem elég tehát csak a személyeket kicserélni, ha új népi közigazgatást akarunk" — fogalmazza meg a javaslat. A szervezeti elégtelenségek egyik legfőbb oka­ként a csak papíron meglevő vármegyei önkormányzatot jelöli meg, mivel „a vármegye túl nagy keret ahhoz, hogy a megyei lakosság valóságos érdekközössége, valóságos szolidaritása és valóságos politikai önkormányzata" itt érvényesülni tudjon. Különö­sen nem a provinciális szemléletű s az igazgatás uralmi elemein nyugvó főispáni rendszerben. Az erre alkalmasabbnak látszó járásnak nincs önkormányzata, a járási főszolgabíró ugyanúgy a megye kihelyezett, végrehajtó hatalmat gyakorló tisztviselő­je, mint ahogy a községi önkormányzati igazgatásban — a bíró teljes háttérbe szo­rulásával - azzá vált a községi jegyző. Az igazgatásszervezet másik problémája, hogy a Habsburg-ház központosító törekvéseinek idején meginduló szakigazgatási szerve­zet (egyébként racionális és olajozottabb igazgatást felmutató) intézményei nem tud­tak illeszkedni az önkormányzati fórumrendszerhez, aminek következtében olyan lehetetlen helyzet állt elő, hogy „egy-egy községnek másutt van a járási igazgatása, másutt a járásbírósága, másutt az adóhivatala, másutt a magasabb iskolái, s ami mindennél rosszabb, esetleg másutt van a piaca". További, nem lényegtelen prob­lémaként merül fel, hogy a központi államszervek oly mértékben terheltek konkrét ügyintézéssel, hogy nem is juthatnak hozzá tényleges feladatukhoz, az irányításhoz, emellett a közigazgatási eljárás szisztémája, az ügyintézés módja mesterségesen túl­bonyolított, s a hivatalon belüli aktatologatás szinte kizárja az ügyfélszolgálatot. Az újonnan létesítendő igazgatásszervezet felvázolásánál a javaslat az alulról fölfelé demokratikusan egymásra épülő fórumrendszer kiindulópontjaként a tényle­gesen működő községi önkormányzatok megteremtését jelöli meg. A választott bírót a községi önkormányzat valóságos vezetőjévé kell tenni, alárendelve a szakszerű irodai szolgálatot teljesítő szakképzett jegyzőt. Az önkormányzati igazgatási fórum követ­kező lépcsője — a megszüntetendő 25 vármegye és 151 járás helyett — a városmegye. A 70-80 városmegye olyan városi vagy városiasodé központ körül kialakítandó ön­kormányzati közigazgatási egység, amelyben a város az adott terület igazgatási, bí­rósági, oktatási-kulturális, pénzügyi, gazdasági, közlekedési és piaci centruma, ahol megvalósítható a szakigazgatási ágak és a közigazgatás összehangolt, jól szervezett működése, s ahol egyben a külön igazgatási életet élő városokat szervesen össze lehet kapcsolni környékének minden életmegnyilvánulásával. Az ilymódon megszervezett városmegye „a valóságos önkormányzatot olyan egységekben valósítja meg, melyeket valódi érdekközösség és valódi szolidatirás kapcsol össze". A minisztériumok tényleges irányító hatóságokká tétele, valamint az önkor­mányzatok felügyelete és a központi igazgatás decentralizálása céljából az országot Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely és Győr székhellyel, valamint a „nagy­budapesti" törvényhatóság létrehozásával hét kerületre javasolják felosztani, mely egy­ben elősegítené a kerületi központok igazi „középvárossá", regionális centrummá fejlődését. Az új igazgatásban a demokratikus szellem és a szakszerűség együttes követelményét a tervezet oly módon kívánja biztosítani, hogy a különböző egységek élére laikus önkormányzati vezetőket választanak, s nekik alárendelt, jól képzett és megfelelő igazgatási gyakorlattal bíró szakemberek végzik az adminisztráció munká­ját. Végül a tisztviselők személyes felelősségének meghatványozásával az intézkedő

Next

/
Thumbnails
Contents