Századok – 1992

Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3

AZ ÓBUDAI URADALOM ZSIDÓSÁGA A 18. SZÁZADBAN 17 lova, szolgát pedig összesen három családnál írtak össze (ezek a lótulajdonosok közé tartoztak). Zsámbékon eszerint legfeljebb nyolcra tehetjük a viszonylag jobb anyagi helyzetű családfők számát. Az 1740-es évekből két összeírás maradt ránk az óbudai uradalomban élő zsidókról: 1744-ből a megyei conscriptio domestica, 1746-ból pedig a Helytartótanácshoz beküldött országos összeírás. 1744-ben Óbudán 48 zsidó férfit neveztek meg (közülük néhányan nem külön kenyéren éltek), s felsorolásuk után megjegyezték, hogy mindezek 1 rabbit, 8 tanítót, 2 kántort, 1 saktert, 2 templomszolgát, 2 betegápolót, 3 sírásót és 2 muzsikust tartanak. Eszerint az utóbbiakkal együtt Óbudán ekkor 69 zsidó családfő élt (ha ugyan az utóbbiak közül nem szerepeltek néhányan a név szerint felsoroltak között is). Két évvel később, a Helytartótanácshoz felküldött összeírásban Óbudán mindössze 40 zsidó családfőt tüntettek fel. A legkevésbé sem valószínű, hogy valóban fogyott volna az óbudai zsidók száma. Inkább arról lehetett szó, hogy a fejadó bevezetését ellenző vármegyei hatóságok ceruzája gyengén fogott. Zsámbékon viszont mindkét összeírás 15 zsidó családfő nevét sorolta fel (s közülük csak kettő nem egyezett a másik összeírásban foglalttal). Valószínű azonban, hogy a valóságban itt is nagyobb volt a zsidók száma. 1746-ban az uradalomhoz tartozó Tök, Perbál és Budaőrs falvakban is összeírtak egy-egy zsidó családot (a töki zsidó 1737-ben még a zsámbéki névsorban szerepelt). Az 1744-es conscriptio domestica az óbudai zsidóknál a családfő nevén kívül azt is feltüntette, van-e az illetőnek háza, lova, tehene, s meglehetősen részletesen ismertette a foglalkozást is. A név szerint felsorolt óbudai zsidók között 26-ra rúgott a kereskedők száma. Közülük posztóval, vászonnal, és „más ehhez hasonló árukkal" kereskedett 9 családfő. Az egyikről azt mondja az összeírás, hogy távolsági kereskedelmet folytat, Morvaországból és máshonnan. Egy másik gyapjú- és vászonkereskedő — Marcus Lebl — egyszersmind juhtenyésztéssel is foglalkozott: 50 saját juha mellett 360 árendás juhot is tartott. Hat kereskedőnek boltja volt Óbudán. A többiek nagyrészt vegyes, kisértékú árukkal („cum minutiis") kereskedtek; némelyikükről az összeírás megállapítja, hogy vándorkereskedő („circumlator"), de valószínűleg a többi is az volt, hiszen boltot nem tartott. Az ilyen kisebb kereskedők között volt kettő, aki állatbőrökkel, egy másik, aki vászonnal és borssal, egy harmadik, aki vaseszközökkel, s egy negyedik, aki hizlalt jószággal kereskedett. A kereskedők közé számítható Lazarus Asser (vagyis Gazdag Lázár) és Israel nevű fivére, aki az urasági serfőzdét és pálinkafőzést bérelte; a fivéreknek együtt két házuk, két lovuk és 4 fejőstehenük volt, s az egyik Asser szappanfőzéssel is foglalkozott. A 26 óbudai zsidó kereskedő közül tehát 10-12 tartozhatott a jobbmódú csoporthoz, s közülük 4-5 kifejezetten vagyonos lehetett. Az 1744-ben Óbudán összeírt zsidók között 10 kézműves volt: 6 szabó, 2 varga, 1 üveges, 1 szűcs. Az egyik szabó és az üveges legényt is tartott.4

8 A Piliscsabáról átköltözött Markus Dávidról az összeírás azt állapította meg, hogy „zsidó szakács, aki zsidó sokadalmak alkalmával főz" Végül „inquilini facultates non habentes" cím alatt a conscriptio domestica 9 zsidót sorol fel, de csak személynevüket adja meg, apjuk neve nélkül. Foglalkozású-