Századok – 1992

Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173

az erdély-üzlet és a szépmíves céh 193 át a helikoni irodalom tartalmáig. Inkább azokkal kívánok foglalkozni, akiknek módjában állt volna előfizetni az erdélyi könyvekre, s mégsem tették meg. Ha áttekintjük a „nem előfizetők" hosszú listáját, az embereknek az erdélyi irodalom támogatását erkölcsi kötelességévé tevő politikai magatartás rögtön hitelét veszti. Amíg a kisemberek bedőltek ennek a szólamnak, a nagyok (akik meghirdették) nyugodtan figyelmen kívül hagyták. A példamutatásban nem jártak elől. Kozma Miklós, Hóman Bálint, Pintér Jenő, József főherceg, Bethlen Margit nem szerepelnek az előfizetők között. Az intézményi előfizetők közül feltűnően hiányoznak az erdélyi egyesületek. Az elvesztett szülőfölddel való kapcsolat megőrzésére szerveződött egyesületek, köztük a legnagyobb Erdélyi Férfiak Egyesülete nem fizetett elő az erdélyi könyvekre. Az Erdélyi Férfiak az Erdélyi Helikon 1928-as budapesti zeneakadémiai előadóestjét a „legmelegebben támogatta, tagjainak és az itt élő erdélyiek figyelmét rá felhívta. Ezen a külső támogatáson túl azonban egyesületünk nem ment, nehogy ebből a ma román uralom alatt élő testvéreiknek bármiféle legkisebb hátránya legyen."3

2

Az egyesület a továbbiakban is tartózkodott a kézzelfoghatóbb támogatástól, nemcsak a könyvek előfizetését mellőzték (mely teljesen veszélytelen volt), hanem a legfelsőbb vezetőség tagjai (Teleki Pál, Kolozsváry Bálint, az egyesület kulturális osztályának vezetője, Asztalos Miklós stb.) sem voltak előfizetők. A sajtóban nem olvashattunk tőlük az erdélyi irodalmat dicsérő nyilatkozatokat, de bírálatokat sem. Az EFE igen jelentős könyvkiadó tevékenységet folytatott, kisebbségpolitikai, történeti, kultúrpolitikai műveket adtak ki. Ezek sem foglalkoztak az erdélyi irodalom kérdésével. Ezt az agyonhallgatást nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy nem értettek egyet az Erdélyi Helikon céljaival, ill. nem érezték feladatuknak az erdélyi irodalom támogatását. Az erdélyi kisebbségekkel foglalkozó publicisták, közírók, politikusok hasonlóképpen hiányoznak az előfizetők névsorából. Nincs ott Eöttevényi Olivér a Magyar Külügyi Társaság alelnöke, Zathureczky Gyula, Szász Zsombor, Móricz Miklós, Pongrácz Kálmán stb. Nyilván úgy érezték, hogy ők megtették, ami tőlük telik: az erdélyi magyarság nehéz helyzetéről írva szolgálják az ügyet. Mindezek ellenére (ellentétben az erdélyiek egyesületeivel) foglalkoztak az erdélyi irodalommal, tudomásul vették létét, nem kevés esetben dicsérték a helikoni könyveket és a közönséget felszólították a támogatásra. Teljes a passzivitás az erdélyi irodalom iránt a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vezetőségében, a Kisfaludy Társaság tagjai között (Horváth János kivételével) a Petőfi Társaságban, a Szent István Akadémia hittudományi, nyelvtudományi- és szépirodalmi osztályában (ellentétben a mennyiségtani- és természettudományi osztállyal, ahol négyen is előfizettek). A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagjai sem tűnnek ki az előfizetések számával: az elnöki tagok közül senki, a választmányi tagok közül 4-en előfizetők. A Magyar Országos Véderő Egyesület, a Magyar Revíziós Liga országos vezetőségéből senki sem volt előfizető. A Magyar Szemle Társaság (melynek lapja rendszeresen foglalkozott az erdélyi irodalommal) tagjai közül Chorin Ferenc, Osvald István és Weis István előfizető volt; ellentétben Bethlen Istvánnal, Ravasz I-ászlóval, Eckhardt Sándorral, Kornis Gyulával, Zichy Istvánnal stb. Szekfű Gyula szintén nem