Századok – 1992

Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173

184 frisnyák zsuzsa Almanachból az életrajzi adatokat hasznosítottam, bár forrásértéküket erősen csökkenti szerkesztési gyakorlata. A tartalmi hitelességen túl, a forrás hasznosítása során probléma volt, hogy az Almanachban szereplők helye a társadalomban körülbelül azonos. Ezt az egyoldalúságot más életrajzi források esetenkénti felhasználásával igyekeztem kiküszöbölni. Az Aranykönyv és a telefonkönyv összehasonlítása során elsősorban a lakóhely szerinti ügynöki könyvterjesztés tűnik ki. Amikor az Aranykönyvet a Tiszti cím- és névtárral vetjük egybe, a hivatali, munkahelyi terjesztést fedezhetjük fel. Az előfizetők elemzése során kitűnik, hogy többségük a magyar középosztály alsó- és középrétegeihez tartozik. Legtöbben pedagógusok (4265 fő), sok az alacsonyabb presztízsű, a fix fizetéssel, de nem kiemelkedő jövedelemmel rendelkező előfizető. Más a helyzet Budapesten. Itt jóval több a felső-középosztályi előfizető: minisztériumi tisztviselők, egyetemi tanárok, főorvosok, országgyűlési képviselők stb. Az intézményi előfizetők címét közli az Aranykönyv. így megállapítható, hogy a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén volt legnagyobb az intézményes érdeklődés az erdélyi könyvek iránt. Ez valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy az erdélyi menekültek elsősorban e területeken (Budapest és környéke, Debrecen és vidéke, Szeged és a Viharsarok) telepedtek le. Budapesten 45 szervezet járatta a helikoni könyveket, Szegeden 39, Miskolcon 21, Nyíregyházán 15, Gyulán 13, Egerben és Békéscsabán 10-10. Dunántúlon 3 olyan város van, melyben legalább 10 szervezet fizetett elő könyvekre. (Győr 11, Sopron 10, Kaposvár 12.) A települések nagy többségében mindössze 1 szervezet (kaszinó, iskola, leventeegyesület, 13 leventekönyvtár és 2 leventeotthon) szerepel az előfizetők között. Ez nem sok, mert csak leventeotthon 300 volt Magyarországon. 27 olvasókör és olvasóegylet, 5 kulturegylet, 16 egyesület, sportklubok, dalkörök is előfizetők voltak. Nagy a bányászegyletek száma: 7 olvasókör és 4 egyesület. A két világháború között igen sok gyárnak, üzemnek volt könyvtára, melyet a munkások részére létesítettek, gondosan összeválogatott alkotásokból. Pl. Ózdra 4 szervezethez jártak a helikoni könyvek: a vasgyári tiszti kaszinóba, a Borsodnádasdgyártelepi olvasóegyletbe, a Farkaslyuk bányatelepi olvasóegyletbe s a gyári olvasóegylet könyvtárába. Ez utóbbi három a munkások számára létrehozott olvasóegylet volt. Mi az oka ennek a koncentrált előfizetésnek? Feltételezhető, hogy Chorin Ferenc (előfizető) a Rimamurányi- és Salgótarjáni Vasmű Rt. elnök-vezérigazgatójának munkáskérdéssel kapcsolatos álláspontja fejeződik ki ebben. Az ózdi gyár vezetői közül többen hasonlóképp előfizetők voltak. Járatta a helikoni könyveket a Tungsram Dal és Önképzőkör Újpesten, a Dohánygyári Dal és Sportegylet Debrecenben, a Bányaalkalmazottak Köre Pilisvörösváron, a Bányamécs Kultúregylet Perecesen, Diósgyőrött stb. Kevés könyvtár volt előfizetője a helikoni irodalomnak. Összesen 23 népkönyvtár, 10 városi közkönyvtár, 3 vármegyei könyvtár. E nyilvános könyvtárakban a helikoni könyvek csak egy példányban voltak meg, kevesen férhettek hozzájuk. Az Erdélyi Helikon írói olvasottság tekintetében nem versenyezhettek a divatos kedvencekkel (Csathó Kálmán, Courths-Mahler stb.). Ahogy a magán előfizetők között a pedagógusok szerepelnek a legnagyobb szánlban, az intézményes előfizetők között az iskolák (298).