Századok – 1992

Történeti irodalom - A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyarorlszágról 1611–1786. (Ism.: Bellér Béla) I/152

TÖRTÉNETI IRODALOM 155 zetesség prototípusát. (102-103.) Az okmánygyűjtemény nem csupán általánosságban tárgyalja a felvilágosodás és a szerzetesség viszonyát, hanem konkrétan, az egyes szerzetesrendekre lebontva is. Különösen eleven és meggyőző a pálosok (95-96.) és a piaristák (103-105.) felvilágosodáshoz való viszonyának bemutatása. A szerzetesi forrásanyag meglepő őszinteséggel és tárgyilagossággal vall a szerzetesi élet belső forrongásairól. Különösen szembetűnő a papi hivatások hiánya. Kisbéry Bonitus magyaróvári kapucinus atya csak 16 éves szerzetesi élet után jött rá arra, hogy szerzetesi fogadalma érvénytelen, mert anyja hajánál fogva négy ízben is az ajtó küszöbére húzta, és - saját bevallása szerint - baltával biztosan levágtam volna a nyakadat, ha meg nem ígéred, hogy belépsz a rendbe, és fogadalmat teszel; s ez most nagyon furdalja a lelkiismeretemet." (100-102. Iratok 195. sz.) A kényszerből lett szerzetesek fegyelme természetesen igen gyenge lábon áll. A szerzetes elöljárók drasztikus fegyelmi eszközöket alkalmaznak, amelyekre a válasz általában a szökés, a kóborlás, olykor azonban a fegyverrejtegetésig is elmerészkedő ellenállás. Mindezek a problémák drámai életsorsokban testesülnek meg, nemegyszer egy kész regény illúzióját keltve. Elegendő itt Dallos Donát pannonhalmi bencés atya hétéves kalandos életszakaszára utalni. 1772-ben még legálisan, de már lopott pénzzel távozott Budára, majd Rómába, hogy szerzetesből világi pap legyen. Miután terve nem sikerült, világi emberként élt, sőt 1774-ben - elhallgatva szerzetesi mivoltát - egyházi házasságot kötött egy gráci lánnyal. Négyéves házasélet után azonban kiújult régi tüdőbaja és lelkiismeretfurdalása. Sok bonyodalom után régi monostora visszafogadta. Gyógyítása érdekében a győri rendházba helyezték el, bár gyógyulására nem volt remény. Teljes elvonultságban, testvéri szeretetben és bűnbánatban teltek a halál felé haladó napjai. (92-93. Iratok 178. sz.) Az okmánygyűjtemény rendkívül izgalmas anyagot tartalmaz a görög szertartású katolikusokra vonatkozólag. A 17. és a 18. században a Szentszék, a bécsi kormány és a hazai katolikus egyház összehangolta erőfeszítéseit az idők folyamán bevándorolt és a felszabadító háborúk nyomán teijeszkedó görögkeletieknek Rómával való egyesítésére. Az urnó hosszadalmas, visszaesésektől megszakított folyamat volt. Legkisebb eredményt a szerbeknél hozta. Annál nagyobb hatással volt a románokra; a rutén (kárpátukrán) népet teljes egészében magával ragadta. Forrásanyagunk a legbővebben a munkácsi görögkatolikus püspökség felállításának történetéről tájékoztat. A legtöbb bonyodalmat a két, a római katolikus és a görögkeleti papság közti versengés okozta. Az ellentétek főként az esketés, az ünnepek időpontja, a böjt, az elkeresztelés, a temetés, a babona és nem utolsósorban az anyagi javak körül éleződött ki. A mindennapi élet olykor egészen rendkívüli eseteket produkált, különösen a házasság területén. Egyenesen Mikszáth Kálmán tollára méltó annak a tokaji görög papnak az esete, aki előbb a templomba zárta be a görög esketést elutasító rutén jegyest, majd pedig mikor a vőlegény hozzáfogott az ostromhoz, saját házába szöktette, és csupán a csődületre felfigyelő földesúr beavatkozására bocsájtotta szabadon. (109.) Ilyen előzmények után került sor a munkácsi görög katolikus püspökség felállítására 1771. szeptember 19-én. Első püspöke Ivan Bradac lett. A gyűjtemény a protestánsokra vonatkozólag kevés dokumentumot tartalmaz. A Tahy Ádám Bernát katolikus pap és egy protestáns lelkész között az 1760-as években egy protestáns nemes temetése alkalmából lefolyt hitvita már mindkét részről nélkülözte a korábbi szenvedélyességet. (114-115. Iratok 217. sz.) Nagy riadalmat keltett viszont a morvaországi népmissziók tartása közben váratlanul felszínre vetődött protestantizmus tömegjelensége. (1777.) A mozgalom híveinek számát Garampi nuncius 10 ezer főre becsülte. (115-116. Iratok 19. 2o, 21. sz.) Nem kisebb nyugtalanságot váltott ki a kálvinizmus Gömör megyei térhódítása. Egyedül ebben a megyében 137 prédikátor tevékenykedett, míg a katolikus parókusok száma nem haladta meg a 71-et. (257. Iratok 114. sz.) A szepesi városok akatolikusai sem érték be „...a nekik adott zavartalan vallásgyakorlattal, hanem terjeszkedni törekszenek". (259. Iratok 117. sz.) Egészen szokatlan merénylet történt Kecskeméten 1782. október 25-én. A miséjét végző ferencesre husánggal meg három nagy késsel felfegyverkezve egy rosszindulatú ember támadt rá, és megsebesítette a misézőt és a segítségére siető négy hívőt. A tettest elfogták és bebörtönözték. Tettének oka ismeretlen, de a „helvét hitűeket" gyanúsították felbújtásával. (116. Iratok 130 sz.) De olykor egyházi személyek is vétettek az istenháza szentsége ellen. Káldy Mihály soproni plébános féktelen indulatos és botrányosan erőszakos templomi viselkedésével annyira felháborította a híveket, hogy ezek a bécsi nunciushoz intézett kérvényükben már erőszakos visszavágással fenyegetőztek Káldyval szemben, aki „...inkább fegyverre, mint kehelyre...született." (213. Iratok 62,sz,) Az egyházi fegyelemre vonatkozó okmányok a mindennapi élet sűrűjéből vett eseteket tartalmaznak, és rendkívül fontos információkat nyújtanak. A házassággal kapcsolatban a legtöbb bajt a trienti zsinat által érvénytelennek nyilvánított clandestin (titkos) házasságok, a katolikus részről ellenzett vegyes házasságok és a rendkívül bonyolult, végső soron pápai taksát igénylő házassági akadályok okozták. A