Századok – 1992
Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3
AZ ÓBUDAI URADALOM ZSIDÓSÁGA A 18. SZÁZADBAN 11 Év Forrás A földesúri cenzus összege (forintban) Év Forrás Óbuda Zsámbék 1767 az orsz.öí.sz. 1500 426 (a pálinkafőzés bérletével együtt) 1770 az orsz.öí.sz. 1500 158 Elemeznünk nem érdemes ezeket a számadatokat, mert nagyobb részük messze van a teljességtől, és mert sok évből amúgy is hiányoznak az adatok. Ezek az összegek leginkább minimális összegeknek tekinthetők, amelyeknél a zsidóktól származó földesúri jövedelem csakis több lehetett. Sokféle bérleti összeg egyáltalán nincs ezekbe belefoglalva. Óbudán például az 1765. évi szerződés leszögezte, hogy az uradalmi bérházak bérleti díjai nem számítanak be a megállapított évi cenzusba. Egy 1762-ből származó kimutatás szerint Óbudán ekkor négy uradalmi házat béreltek a zsidók: az emeletes ún. régi serházat (ma: Lajos u. 158.), az ún. Neumannházat, a községi molnár-házat („Gemein Müllerisches Haus") és a pékházat (Bekken-Haus), amelyet később Hoffmann pék házának neveztek (a későbbi Zichy u. 13, 11. és 9. számú ház, az utóbbi a Lajos u. sarkán). Ezeknek zsidó bérlői 1762-ben egyenként évi 12 forinttól 120 forintig terjedő bért, összesen évi 447 forintot fizettek az uradalomnak. Később a Kamara már a zsidó hitközségnek adta bérbe ezeket a házakat, évente egy összegben fizetendő bérért: 1766-ban 800 forintért, majd e szerződés lejárta után, 1776-ban évi 1100 forintért.3 9 A szerződésekbe ugyan nem foglalták bele, de Óbudán kezdettől fogva korlátozták a zsidók által megvásárolható házak számát. Zichy Péter idején az óbudai zsidók még egyáltalán nem lehettek háztulajdonosok, és az 1727-es összeírás idején is egytől egyig keresztények házaiban béreltek lakást. Ezzel szemben Zsámbékon a már Bercsényi Zsuzsanna idején beköltöző zsidóknak a földesúrnő kezdettől fogva megengedte és talán nem is korlátozta a házvásárlást. Óbudán az 1730-as években előbb csak 12, majd 13 házuk lehetett a zsidóknak, s ez a szám csak lassan növekedhetett. Minden újabb házvásárláshoz földesúri engedély kellett, amelyet meglehetősen nehéz volt megszerezni. A keresztény lakosoktól újonnan vásárolt házak után a tulajdonosoknak a keresztény községgel együtt kellett adózniok, hogy a zsidóknak eladott házak miatt a község ne szenvedjen kárt (az egy összegben fizetendő adó ugyanannyi lakosra legyen kivethető, mint azelőtt). 1765-ben összesen 18, 1770-ben 21 volt a zsidó házak száma (a zsinagógával együtt, amelynek telkén szintén voltak lakások), 1775-ben a zsinagógával együtt 27, amelyek közül 13 ház után kellett a keresztény községnek adózni. 1787-ben még mindig csak 30 ház volt zsidók tulajdonában Óbuda akkor mintegy 700 háza közül, holott akkor a zsidók a népességnek már több mint egy negyedét alkották.40 A saját házzal nem rendelkező zsidók hitsorsosaik, vagy keresztények házaiban béreltek lakást. A korlátozások ellenére a földesúri védelem alatt az óbudai uradalomban fokozatosan nőtt a zsidók száma, Óbudán gyorsabban, mint Zsámbékon, s ez a növekedés különösen a század második felében, kivált a kamarai kezelésbe vétel után gyorsult fel.
