Századok – 1992
Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113
128 MICHAEL К. SILBER egy vezetője volt a kaszinó tagja.7 1 Az is jellemző, hogy az előző rabbi, R. Feivel Horowitz (t 1845) nem volt tag. A dinamikus Horowitz rugalmas ortodox rabbi volt, aki felismerte egy mérsékelt reform szükségességét. Gr. Eszterházy hívására jött Pápára, és kereste a módját, hogy hogyan adhat a hitközségnek modernebb, s egyben magyar színezetet. Feltehetőleg Horowitz egyike volt az első magyar rabbiknak, akik magyarul prédikáltak. (Az ortodoxok vádjai szerint ezt Eszterházy nyomására tette, és nem sokkal később szívroham következtében meghalt.) Az ortodoxok gyakran keserűen panaszkodtak a helyi hatóságok elfogult magatartása miatt, különösen sokat vádaskodtak a következetesen a reform pártjára állt Bezerédy tiszttartó ellen. A kaszinó kényelmes találkozóhely volt, ahol a hazafias, liberális nemesek bátoríthatták a hasonló gondolkodású zsidó reformereket, és talán még stratégiájukat is egyeztették.72 Löw, aki szenvedélyes magyar nacionalista volt, szoros kapcsolatban állt a dzsentrikkel és az arisztokráciával mind Pápán, mind előző hitközségében, Nagykanizsán, és mindig számíthatott segítségükre a hitközségi konfliktusok során. Évekkel később is dicsekedett, hogy milyen jól ismeri a dzsentri mentalitást, mivel „Évek során át Zalában és Veszprémben előkelő pártfőkkel a legintimebb lábon éltem".7 3 A pápai kaszinóban ezek a nemesek és a zsidó reformerek egy nemhivatalos szövetséget kovácsoltak, hogy megvalósítsák Magyarország liberális átalakítására vonatkozó elképzelésüket. Ebben Pápa nem állott egyedül. Különösen a nagy déli mezővárosokban, de másutt is7 4 újra meg újra akadt egy olyan vidéki nemesi réteg, amely sürgette a zsidókat, hogy hajtsanak végre vallási és oktatási reformokat, elősegítve ezzel a magyar társadalomba való „szociális emancipációjukat".7 5 A pesti intelligencia Ha az 1840-es évekre a vidék ilyen liberálissá vált, hogyan lett volna lehetséges, hogy a főváros változatlan maradjon? Mindenfelé mutatkoztak az új korszak jelei. Az 1839-40-es országgyűlés volt az első, amely hosszan vitatta a zsidók emancipációját, és meglepően liberális javaslatok kerültek az alsóház asztalára. (A felsőház és a király faragta azokat sokkal szerényebb igényűvé.) És a bizonyos mértékig növekvő ambivalencia ellenére a zsidó emancipáció kérdése ezután műidig szerepelt a liberális napirenden ismételten megjelent javaslatok között. A magyar zsidóság ugyancsak változóban volt. Minden nagyobb hitközségben található volt egy harcias kisebbség, amelyik megpróbált vallási és oktatási reformokat bevezetni. Ezek a próbálkozások továbbra is keserű ellentétekhez vezettek. A magyarosodás lett reformerek némelyikének jelszava, és Pesten megalakult a > r A honi izraeliták közt magyar nyelvet terjesztő pesti egylet".7 6 Bár az arisztokrácia és a városi patríciusok továbbra is kizárták a zsidókat kaszinóikból, a negyvenes években több liberális egylet alakult. Közülük a legfontosabb a Nemzeti Kör volt, amely az évtized elején jött létre. 1844-re a kör 254 tagot számlált; kétharmaduk művész, író és tanult ember volt. Itt megtalálhatók voltak a magyar kultúra és politika vezető képviselői.7 7 A politikai légkört egyértelműen a liberális eszmék uralták, ám a klubban a vélemények igen széles spektruma volt jelen - a reformkonzervativizmustól egészen a radikális demokráciáig. 1845-ben egy jelentős kisebbség, amelyik nem érteti egyet a Nemzeti Kör egyre növekvő radikális irány-
