Századok – 1992

Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113

A ZSIDÓK TÁRSADALMI BEFOGADÁSA A REFORMKORBAN 123 gyar sajtót élénken foglalkoztatta egy, az évi pesti jogászbálon történt incidens. Ez a bál egyike volt a legelőkelőbbeknek. Tekintet nélkül a társadalmi hovatartozásra csak nagyon ritkán engedtek be mást, mint ügyvédet, vagy joghallgatót. Mégis abban az évben néhány liberális beállítottságú ügyvéd saját vendéget, zsidó hallgatókat és kereskedőket hívott meg. Egészében véve a zsidókat jól fogadták. Csak egyetlen incidens zavarta meg az ünnepi alkalmat, amikor is egy testes arisztokrata követelte az „Ábrahámiták" eltávolítását. Megragadott egy bizonyos Kunewaldert, a város egyik legjelentősebb zsidó családjának fiát, és a kijárathoz taszigálta, mondván: „Uram, ön nem tartozik ide". Egy kellemetlen jelenetet megtakarítandó Kunewalder nem tanúsított ellenállást, de a következő napon megjelent az arisztokrata lakásán és elégtételt kért - párbajt pisztollyal vagy karddal. „(Az arisztokrata) mélyen meglepve — így számolt be róla az újság — elismerte, hogy elhamarkodottan cselekedett, és bocsánatot kért." Lecsillapulva Kunewalder hajlandó volt lemondani a párbajról, azzal a feltétellel, hogy ellenfele nyilvánosan bocsánatot kér. A következő napon ilyen értelmű hír jelent meg néhány magyar újságban.4

7 Még ahol a zsidóság társasági befogadásának ellenzői sikeresek is voltak ott is egyre inkább védekező pozícióba szorultak. Egy zsidó bérlő — „egy művelt ember" amint az újság helyeslően írta — tagságért folyamodott az orosházi olvasóegyletbe (Lesegesellschaft). A közgyűlésen kitört a vihar, mert amikor a kérelem már majdnem jóváhagyásra került, három gazdatiszt felpattant, és drámai hangon arra figyelmeztetett, hogy a zsidók befogadása a klub fennállását veszélyezteti. „Ne menjünk el a végsőkig, a szabályok betű szerinti betartásában" — figyelmeztettek — mert „különben bárkinek lehetősége lenne egy becsületes és kulturált parasztot ajánlani az Orosházi Kaszinó tagságába". Annak ellenére, hogy elvileg felvették a klubba, a zsidó bérlő úgy döntött, hogy békésen visszavonul, és helyette a tagsági díjat a helyi kórháznak ajánlja fel.48 Mindazonáltal nem tagadható, hogy ezekben az években meglepő példák adódtak a zsidók és nem zsidók növekvő társadalmi közeledésére. Pulszky Ferenc, mindőn leírta a szülővárosában, az északmagyarországi Eperjesen végbemenő változásokat, saját családja példáját idézte. Fejérváry nevű nagybátyja, aki fiatalkorában a magyar felvilágosodás ifjabb generációjához tartozott, rendíthetetlen liberális volt. Üzleti ügyeiben gyakran került kapcsolatba zsidókkal; az északmagyarországi opálbányáknál partnere a bécsi zsidóság vezetője, az iparmágnás M. L. Biedermann volt. Üzleti érdekein messze túlmenően Fejérváry hobbija, a régiségek gyűjtése volt. Ezen alapult barátsága Holländer Leóval, az ország egyik legnagyobb éremgyűjteményének tulajdonosával. Apjához, a Sáros megyei zsidóság vezetőjéhez hasonlóan, Holländert is a magyar zsidóság egyik tekintélyes vezetőjeként tartották nyilván az 1840-es évektől kezdve. 1833-ban Fejérváry meghívta Holländert, hogy csatlakozzon hozzá és az ifjú Pulszkyhoz egy 5 hónapos utazásra Olaszországba, hogy felkeressék a régiségekről ismert helyeket. Az idősebb Pulszkyt felháborította és megbotránkoztatta Fejérváry cselekedete, „nem tudta elfojtani ellenszenvét a zsidók ellen, kiket nemtelenebb fajnak tartott, nem is tudta meglógni, miként társalkodhatik sógora Holländerrel".49