Századok – 1992

Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113

Michael К. Silber A ZSIDÓK TÁRSADALMI BEFOGADÁSA MAGYARORSZÁGON A REFORMKORBAN A „KASZINÓK"* Az utóbbi 20 évben a zsidók társadalmi integrációjának kérdése több — a németországi és nyugat-európai zsidóságra vonatkozó — társadalomtörténeti kutatás középpontjában állott.1

Közülük a legalaposabb Jacob Katz úttörő tanulmánya, amely az első szabadkőműves páholyok 18. századi megalakulásától kezdve egészen Hiüer Németországáig vizsgálta a zsidók és a szabadkőművesek összetett kapcsolatát. Katz tanulmányát gazdag anyagra alapozta, amelynek legfontosabb részét az eddig hozzáférhetetlen szabadkőműves levéltár alkotja. Ez a Katz által már korábban kifejtett „semleges társadalom" fogalmát illusztráló esettanulmány részletesen tárgyalta, a zsidók nyugat-európai és különösen németországi társadalmi befogadása iránti kérelmének változó történetét.2 Kérdés, hogy a zsidók társadalmi integrációja a különböző európai országokban többé-kevésbé hasonlóan ment-e végbe, vagy a gazdanépek változó struktúrája és értékei befolyásolták? Magyarország ebből a szempontból is érdekes kutatási terület, mivel jóllehet a magyar zsidóságnak több közös vonása volt a német zsidósággal, a két befogadó ország társadalma igen csak eltért egymástól. Kényelmesen össze lehetne vetni a zsidóság társadalmi integrációját a két országban, ha léteztek volna szabadkőműves páholyok Magyarországon, de a szabadkőművességet a Habsburg birodalomban a tizenkilencedik század nagyobbik részében nem engedélyezték.3 Mindemellett létezik egy analóg „semleges társadalom" Magyarországon, amelynek története megadhatja a választ az általunk feltelt kérdésre - a társadalmi klubok, az úgynevezett „kaszinók". Épp elég prima facie bizonyítékkal rendelkezünk, hogy a zsidókat a kaszinók már az 1848 előtti időszakban soraikba fogadták. Ez a tény kimerítőbb vizsgálatot érdemel.4 A zsidók kaszinókba való felvételének kutatásakor több módszertani problémával találkozunk. A szabadkőműves páholyoktól eltérően a kaszinók nem voltak központilag szervezve, ezért soha nem volt olyan kiterjedt dokumentációjuk, mint a szabadkőműveseknek, és levéltáraiknak is csak töredéke maradt fenn.5

Ezért a zsidóknak a magyar társadalomba való szociális integrációjával foglalkozó történeti rekonstrukciónk szükségszerűen hiányos lesz; a folyamat általános kontúrjai mindazonáltal világosnak tűnnek. Bár e tanulmány fókuszában a reformkor áll, azaz az 1848-as forradalom előtti nemzedék kora, mégis ajánlatos először egy pillantást vetni a magyar zsidóság állapotára a tizenkilencedik század végén. A magyarországi zsidó asszimiláció jellegéről