Századok – 1992

Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3

AZ ÓBUDAI URADALOM ZSIDÓSÁGA A 18. SZÁZADBAN 5 az uradalmat Zichy Péter birtokolta, aki fölöttébb költekező életmódja miatt állandó pénzszűkében szenvedett, s az első perctől kezdve szüntelenül törekedett arra, hogy készpénzbevételeit növelje.11

Sok egyéb eszköz mellett a zsidók betelepülésének engedélyezése is ezt a célt szolgáltatta. Amikor Zichy Pétertől az 1715-1720-as években a kincstár megpróbálta visszavenni az eredetileg koronabirtok Óbudát, ő a birtok jövedelmezőségének növelésében szerzett érdemei között azt is felsorolta, hogy zsidókat telepített a városba. A Zichy-uradalom két mezővárosában, Zsámbékon és Óbudán már a 18. század első évtizedében említés történt zsidó lakosokról. 1702- ben Zichy Péter jószágigazgatója arról tudósította urát, hogy a zsidók el akarnak költözni Zsámbékról, mert „az itt való árendás sidót", amikor az a pesti vásárra indult, a zsámbéki plébános részegen megleste, portékáját elvette és az ő közbelépésére sem akarta visszaadni.1

2 Mivel a 18. század első két évtizedéből nem maradt fenn az óbudai uradalomban élő zsidókról semmiféle összeírás, nem tudjuk, hogy az említett incidens alkalmával hány zsidó család lakott Zsámbékon, nem ismerjük „az árendás sidó" nevét sem, s csak feltételezhetjük, hogy a kocsmát és/vagy a pálinkafőzést bérelte Zichytől. Ezenkívül nyilván vásározott is, hiszen forrásunk szerint a pesti vásárra készülőben érte a támadás. Nem ismerjük az ügy folytatását sem, annyi azonban bizonyos, hogy a század elején Zsámbékon lakó ismeretlen számú zsidó valóban elköltözött onnan, a következő több mint két évtizedben ugyanis a forrásokban nem esik szó zsámbéki zsidókról, az 1727-es összeírás pedig azt mondja róluk, hogy valamennyien abban az évben költöztek a helységbe. Óbudán az első zsidó valószínűleg Jacob Flesch volt, aki a Budai Kamarai Igazgatósághoz egy lisztszállítás ügyében intézett folyamodványában már 1704-ben óbudai zsidóként szerepelt.13

Nevével a Zichy levéltár 1710-1720-as évekből fennmaradt iratai közt is többször találkozunk. 1714-ben a katonaság részére vásárolt 193 mérő búza és 60 mérő zab árával adós maradt az eladónak.1

4

1715-ben az óbudai tiszttartó levele szerint „Ó Budai Jakab Fiés Sidónak parancsoltatik, hogy az Ó Budai Vincellér feleségének adgyon két forint árát érő szoknyának való matériát".15 Ugyanebben az évben a tiszttartó a földesúrnak beszámol arról, hogy „Nagysághod Ó Budai sidója, Jakab Fies" segített az uradalom borainak értékesítésében, megszerezte az uradalom által igényelt 100 mérő zabot (amelyről nem derült ki, saját szükségletre vagy viszonteladásra kellett-e), és 200 forintot meg évi 100 forint bért ígért az óbudai serház bérletéért.16

1717-ben Szabó Ferenc jószágigazgató azt írta urának, hogy Fleschre bízta a búzaeladásról az izsáki zsidóval való tárgyalást. Ugyanebben a levélben beszámol arról, hogy a város — mármint az óbudai magisztrátus — irigységből nem engedi, hogy továbbra is bérbe adja Fleschnek azt a házat, amelyben most lakik, mert a ház „a korcsoma ház" mellett van, ahol Zichy Péter „boltokat delinealt a mészáros székek mellett".1

7 1720-ból fennmaradt Flesch számlája arról, hogy milyen árucikkeket szállított Zichy Péter földesúr részére a zsámbéki kastélyba: hajport, hajbodorítót, mandulát, olajat, cukrot, citromot.1

8

Az 1710-es években Jacob Fleschen kívül már jónéhány zsidó család lakott Óbudán. 1714-ben név szerint említik Herz Bachrach, 1720-ban pedig Wolf Hirschl Abeles óbudai zsidót.19

1718-ban egy meg nem nevezett „szegény óbudai zsidótól", aki Budán házalt, elkoboztak 9 pár harisnyát.2

0

Az 1727-es helytartótanácsi összeírásban hét zsidó családfőről írják, hogy akkor már 10-15 éve laktak a városban (ezek, az összeírás sorrendjében: Isak Abraham, David Vellis, Jacob Lebel, Antoni Jacob, Gabriel Lazar, Jacob Flesch). Az előbb megnevezettekkel együtt ez már 8 családot jelent, de tekintetbe véve a zsidó lakosság e korszakra