Századok – 1991

Közlemények - Kovács László: Salamon pénzveréséről I–II/79

SALAMON PÉNZVERÉSÉRŐL 91 N-2. VOSSBERG (Kr. Wolgast, Bez. Rostock) 197 USEDOM SZIGET: 1084 után elásott 8700+3000 érme, benne 381 magyar veret: 1-1-2 (86), 5-6 (71), P-8 (9), AS-10 (1), A-11 (29), -12-14 (194), Bd- 15 (14), B-16 (25), S-l9/20 (4), -22 (2), G-24 (7), L-25 (2), -26 (5), -29 (1), -31 (1), -36 (4).114 Szovjetunió: SZ-1. IPSE (Litván SzSzK, obi. Riga): 1070 után elásott 212 érme, közöttük 4 magyar: említve S.11

5 SZ-2. NÜGGEN (Észt SzSzK, raj. Nüggen): 10 érme, közöttük: S (l).116 3. A katalógusba foglalt érmeanyagot származása szerint csoportosítva célszerű értékelni! 3.1. A sír- és szórványleletek első csoportját mindössze egyetlen lelőhely, a Golgovác-Földvár (=Ó-Aradvár) területén feltárt temető alkotja, ahonnét Péter, I. András és I. Béla megnevezése mellett utóbb 1038-1074 közötti vereteket említettek, azaz valószínű, hogy itt Salamon érméje is napvilágot látott. A második csoportot a részlegesen feltárt temetők és a szórványleletek Salamon érméi képezik (A. 1-4, 6-8, 10-13, 15-16, 18-20, 23-28, 30, 33, 35, 37-41, 44-56, 58-62), vagyis e csoportba tartozik a lelőhelyek 77 százaléka. Ezekben az érmék előkerülése esetleges ugyanúgy, mint az ebben a tanulmányban természetesen fel nem sorolt, Salamon-pénzeket nem tartalmazó lelőhelyeken a király érméinek hiánya, hiszen a feltárások e temetők területének csak véletlenszerű részleteit érintették. Ha az idesorolt 48 lelőhelyből elkülönítjük a csupán a véletlennek köszönhető 9, részben vagy egészében csak szórványleleteket tartalmazót (A. 13, 18, 28, 30, 35, 48, 49, 51, 61), azok érméi a következő megoszlást mutatják: CNH 22 (5), 19 (3), X (1). A különféle nagyságú 41 temetőrészletnek az előkerülés esélyét növelő 66+? (vö. A. 20, 40, 41) sírja nyomán hasonló, de részletesebb kép jelentkezik: CNH 22 (40), 19 (13), 20 (13), 19/20 (3), X (15+? vö. A. 20). Ezt az összetételt már nem lehet csupán a véletlennel magyarázni, mert a több-kevesebb hitelességgel teljesen feltárt sírmezők érmeanyaga is hasonlóképpen csoportosul. 13 lelőhely (A. 5, 9, 14, 17, 21, 22, 29, 32, 34, 36, 42, 43, 57) 81+? (vö. A. 9, 21, 43) temetkezésében, valamint az ugyancsak teljesnek tekintendő települési leletben (A. 31) egyező jellegű volt az érmék megoszlása: CNH 22 (68), 19 (22), 20 (12), 19/20 (4), X (10). Túlmutat az egyes típusok véletlenszerű jelentkezésének feltételezhetőségén az a tény is, hogy a teljesen kiásottnak ítélhető temetők egy részének nagy mennyiségű temetkezéseiben (vö. A. 5, 9, 17, 21, 22, 29, 32, 57) a halotti obulus-adás kétségtelenül szubjektív gyakorlata11

7

ellenére az egymást követő uralkodók veretei csaknem folyamatos sorban és viszonylag nagy példányszámban láttak napvilágot, tehát egy-egy típus gyakoriságának — vagy ami a CNH 21 esetében alighanem már szembetűnővé vált: hiányának — valós oka lehetett. 3.2. Hasonló képet nyerhetünk a Kárpát-medencében felbukkant kincsleletek elemzéséből (2. ábra) is. A CNH 21-nek a nyitraludányi leletben (Β. VII) való hiánya nem elegendő ugyanis a típus Salamon érmesorozatának végére sorolásához, s az alsóhelbényi kincsből (Β. I.) való távolléte pedig ugyancsak elégtelen érv az I. Géza korabeli, sőt I. László uralkodásának elejére sejtett keltezéséhez. Hiába zárta ugyanis az elsőnek említett kincslelet érmesorát Salamon CNH 22 típusú veretének 209, a másodikét pedig I. Géza CNH 24 típusú érméjének 31 példánya, azt sugallva, hogy az állományukból kimaradt CNH 21-t csak ezután kezdhette Salamon veretni, az idő-