Századok – 1991

Krónika - A SZÁZADOK új szerkesztőbizottságának alakuló ülése V–VI/614

KRÓNIKA 615 törekszik kizárólagosságra; tovább kívánja folytatni munkamegosztáson alapuló gyümölcsöző együttműködését és versenyét, nemcsak a régebbi szakfolyóiratokkal (mint a Levéltári Közlemények, a Hadtörténelmi Közlemények, a Múltunk), hanem az olyan újabb, sajátos profilú periodikákkal is, mint a História, a BUKSZ, a Rubicon. A továbbiakban a felelős szerkesztő a Századok szerkesztésének néhány tartalmi vonatkozásáról szólt. Leszögezte: a szerkesztői munkát hagyományosan a szakmai-tudományos szempontok feltéüen tisztelete jellemezte, ami természetszerűleg összekapcsolódott a nyitottsággal, az eltérő történeti felfogások elfogadásával. Tény, hogy a szerkesztőség ideológiai-politikai megfontolások alapján az elmúlt két- két és fél évtizedben egyetlen kézirat közlését sem utasította vissza. A rendszerváltozással a helyzet annyiban (is) módosult, hogy ma már törvényes garanciái vannak a közlés szabadságának, s csak rajtunk múlik, mennyire tudunk élni ezzel a lehetőséggel. Tudatos versenyeztetésre, szakmai sokszólamúság kialakítására és folyamatos fenntartására kell törekedni, figyelve egyszersmind bármiféle tudományos monopólium kialakulásának meggátlására, oldására is. Újra kell gondolnunk egész világképünket, a történettudomány elméleti és módszertani alapkérdéseit, hogy a szakmai fejlődés a legszigorúbban vett tudományos követelményei, belső fejlődéstörvényei alapján folytatódjék, lehetővé téve a múlt minél sokoldalúbb és teljesebb megismerését. A mérce: a nemzetközi tudományosság szintje, kérdésfeltevései, fejlődési irányai; ehhez kell kapcsolódnia a hazai igények és lehetőségek számbavételének Mindehhez hozzátartozik a múlt értékeinek újragondolása; az előző történész-generációk alkotásainak toleráns-kritikus adaptálása, egyfajta „rehabilitálása" is, amely — esetleg egy új rovat keretében — közzétenné a korábban elsikkadt historiográfiai értékű munkákat, kijelölné helyüket a történettudományban, s ezzel is hozzájárulna a magyar történetírás objektív, tudományos értékrendjének kialakításához - helyreállításához. Ebből a szempontból különösen jelentősnek mondható a Századok 1989. évi 2-3. számának megjelentetése, amely teljes egészében közölte a folyóirat 1948. évi, jórészt középkortörténeti tanulmányokat tartalmazó vaskos kötetének anyagát, amely akkor nem jelenhetett meg; a szerveződő, türelmetlen „történészfront" vezetői a szedést szétdobatták, ám a megmentett, s nemrégiben .felfedezett" hasábkorrektúrák lehetővé tették az értékes kötet mostani publikálását. Az elmondottakból a Századok tekintetében a felelős szerkesztő a következő tennivalókat emelte ki: tisztázandók a tematikai prioritások; az ennek megfelelő szerkesztési-szerkezeti módosítások; maximálisra bővítendő a lehetséges (hazai és külföldi) szerzők köre. A mai helyzetben ehhez csatlakozik a kiadási és terjesztési feladatok meghatározása - és szívós megvalósítása is. A korábbiaknál lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítanunk a történeti forrásfeltáró és -publikációs tevékenységre; a közvetlen forrásközlések mellett módszertani, diplomatikai és archeográfiai tanulmányokkal, a folyamatban lévő jelentősebb munkálatokról szóló rendszeres információkkal célszerű segítenünk a kutatáshoz nélkülözhetetlen alapmunkálatok sikeres kibontakozását. Egy másik terület: a társadalomtörténet széles körű felfogása, amely a társadalmi rétegződés és struktúravizsgálatok matematikai-statisztikai módszereinek (számítógépes) alkalmazása mellett kiterjeszti vizsgálatait a „kulturális antropológiára", a történeti életmódvizsgálatoknak mind az anyagi kultúra, mind a mentalitás-történeti olda-