Századok – 1991

Krónika - Szakály Ferenc: Főtitkári beszámoló (1991. április 23.) V–VI/604

KRÓNIKA 613 Miként országos szinten, nagyjában-egészében a területi csoportoknál is a tör­ténelemtanárok szakmai továbbképzése — ami részben előadói konferenciák, egyedi előadások, klubok (igen gyakran História-klubbok) formájában valósul meg —, va­lamint a különböző történelmi tanulmányi versenyekre való felkészülés segítése do­minál. Sőt, ha tudjuk, hogy a nem kifejezetten ilyen célzattal meghirdetett helyi felolvasó ülések, levéltári és múzeumi napok s az egy-egy téma vagy korszak köré szervezett nyári táborok is ismeretterjesztő jellegűek — vagyis: nem annyira a főis­kolákon, egyetemeken, levéltárakban és múzeumokban dolgozó kollegák, hanem a tanárok számára nyújtanak újat —, úgy ezt a tevékenységet helyenként túlnyomónak, másutt csaknem kizárólagosnak kell minősítenünk. Ebben természetesen úgyszintén az tükröződik, hogy a területi csoportok — általában 100 és 300 között mozgó — tagságának nagyobb része e vidéki fellegvárainkban is pedagógus. Természetesen nem hiányoznak a vidéki színképről a par excellence tudományos rendezvények sem. Ezek között akadnak olyanok amelyek kifejezetten új eredmények közlése végett szerveződtek és országos érdeklődés mellett zajlanak. Mások egy-egy kiemelkedő jelentőségű országos kiadvány megvitatását célozzák, megint mások pe­dig azt, hogy az országos fórumokon már előadott friss eredményeket továbbítsák a helyi érdeklődők felé, néhol helyi vonásokkal bővítve azokat. A kifejezetten új ered­ményekre törő rendezvények közül ki kell emelnünk a 17. század végi „felszabadító háború" egyes fontos mozzanatait vizsgáló ülésszakot (Nagyharsány, 1987; Székesfe­hérvár, 1989; Szigetvár, 1989; Nagykanizsa, 1990). Ezek nem az 1986. évi központi rendezvény eredményeit ,magozták" tovább, hanem — a legjobb erők, némelykor külföldiek bevonásával — a térség török kori történetének behatóbb megismerteté­sére használták fel az alkalmazt. Ide sorolhatók továbbá a hagyományos dél-dunán­túli regionális konferenciák, valamint az olyasféle rendezvények is, mint amilyet Za­laegerszegen szerveztek 1988-ban Deák Ferenc, 1990-ben Csányi László, 1987-ben pedig Miskolcon Szemere Bertalan életművének feltárására. A „tízkötetes" Magyarország története egyes kötetei megvitatásának megszerve­zését — természetesen szabolcs-szatmári csoportunk aktív közreműködésével — a nyíregyházi főiskola vállalta fel, a három kötetes Erdély történetéről pedig 1988-ban Derbecenben rendeztek szimpóziumot, amelyen eddig még nem publikált tudományos eredmények is elhangzottak. Az országos fórumokon előadott eredmények tovább­görgetésére elsősorban az évfordulós megemlékezések szolgáltatnak kitűnő alkalmat, s ezzel a lehetőséggel általában élni is szoktak területi csoportjaink. Hogy ezeknek nem kell szükségképp rekapitulatív jellegűnek lennie, például az 1988-ban Pécsett meg­rendezett Szent István konferencia is mutatja. Általában jól kihasználják vidéki szerve­zeteink az évfordulós alkalmat a jelentős helytörténész-személyiségek emlékének fenn­tartására és hagyatékának megismertetésére is. Nógrád vármegyei csoportunk például tanulmánykötettel emlékezett Belitzky Jánosra, pályázat kiírásával Nagy Ivánra. Egyes területi csoportjaink munkásságának eredménye országos érdeklődésre számottartó tanulmánykötetekben és forráskiadványokan is testet ölt. Megjelent, ü­letve megjelenés alatt áll valamennyi említett, felszabadító háborús konferencia anyaga, a Dél-Dunántúli Csoport jeles forráskiadványokkal járult hozzá e háború Budától Belg­rádig tartó szakaszának feltárásához. Értékes kötetekkel és forráskiadványokkal jelent­kezett számos más megye is, amelyek közül itt a pestiek Visegrád, 1335 és a hajdú-bi-

Next

/
Thumbnails
Contents