Századok – 1991

Történeti irodalom - A debreceni református kollégium története (Ism.: Péter Katalin) V–VI/572

TÖRTÉNETI IRODALOM 573 kollégiumi együttes korábbi színvonala. Mintegy predesztinálták a Kollégiumot a magyarországi kálvinizmus szellemi központjának feladatára. A Debreceni Református Kollégium története Kocsis Elemér és Szabó László Ambrus által írt, hatodik fejezetében mutatja be részletesen ezt a jelenlegi állapotot. A Teológiai Akadémia felállításáról és működéséről dokumentumokat is közöl. Az ő fogalmazásuk ismertet meg továbbá a kollégiumi nevelés céljával. Ez abban van, hogy a református puritán kegyességet és életeszményt, valamint a Kollégium évszázados hagyományait továbbörökítse. Természetesen nem tárgyalja viszont a könyv a magyarországi kálvinizmus teljes történelmét, és nem mutatja be egész teijedelmében a Kollégium mai, egyedülálló helyzetéhez vezető folyamatot Az itteni múlt aprólékos feltárásával azonban megmagyarázza, hogy a legnagyobb szorongattatás idején hogyan jutott történelmi szerephez. A nagy hírű intézmény jelenlegi viszonyait leírva pedig a műveltség fontos elemeiről ad ismereteket. Valamennyi fejezet a jelenre vonatkozó tájékoztatással végződik. A kötet két részből épül fel. Az első a Történeti áttekintés, a második a Résztanulmányok címet viseli. Lényegében azonban mindkét rész munkái történeti szemléletűek. Az áttekintés hat fejezete egyegy időszakot mutat be a Kollégium történelméből, a résztanulmányok - szeszélyesebb témaválasztás szerint - az egyes segédintézmények, a fontosabb tantárgyak vagy a diákok működésével kapcsolatos jelenségek történetét adják elő. A szerzők között vannak szakmájuk elismert személyiségei, és vannak pályakezdő fiatalok. A könyv, ahogyan az előszóból kiderül, a Kollégium 450 éves jubileumára készült. Szakított azonban azzal a protestáns iskoláknál sorozatosan nagy vitákat kavaró gyakorlattal, amely az alapítást pontos dátumhoz igyekszik kötni. Ehelyett Bölcskei Gusztáv, az első fejezet szerzője, azt a feltételezést írja le, miszerint a mai intézmény elődje a ferencesek szerzetesi iskolájából még a középkorban létrejött városi iskola volt. Ez alakult szerinte - a reformáció térnyerésével párhuzamosan - előbb lutheránus szellemű, majd az 1550-es évektől református tanintézetté. A feltételezés éppen annyira logikus, amennyire bizonyos az, hogy a reformáció rendszerint nem egyik napról a másikra győzött egy-egy helyen. Tbvábbá ilyen értelemben engednek következtetni más helységek vagy intézmények adatai: a protestáns iskolák többnyire a katolikus elődök működését folytatták. Újat a reformáció eluralkodása után csak ott szoktak alapítani, ahol korábban nem volt iskola. A mai, bonyolult szervezetű Kollégium tehát meglehetősen szerény kezdetekből indult. Még az is csak feltételezés, hogy a debreceni iskola a középkor végén egyetemre előkészítő színvonalon működött. Mivel azonban kevesen bár, de jutottak el Debrecenből különböző egyetemekig, ez a feltevés is logikus. Bölcskei egyébként az iskola szervezetét és színvonalát tekintve mértéktartó. Nem bocsátkozik bele a magyarországi iskolatörténetben szokásos elmefuttasátokba arról, hogy vajon mikor kezdett itt egy tanár helyett kettő működni. Nem derül ki viszont, vajon azért hagyja-e el ezt a problémát, mert még csak ráutaló adatai nincsenek, vagy azért, mert tudja, hogy az iskola színvonala nem az ott tanítók számától, hanem felkészültségüktől függött. A fejezet érett előadása az utóbbit valószínűsíti. Nagy erénye a messzire tekintő szemlélet és a tárgyilagosság. Az elsőn az értendő, hogy Bölcskei a tanítás tartalmát nem kizárólag Debrecenben keresi, hanem a kor protestáns tudományosságát általában veszi figyelembe, és ilyen tág alapon jelöli ki azt, amit nagy valószínűséggel itt is tanítottak. így különösen fontosnak látszik Szegedi Kis István nevelési elveinek debreceni hatása. Tárgyilagosság pedig az itt működő személyiségek pontos megítélésében van. Mert kézenfekvő lett volna a Debrecennel kapcsolatban oly sokat emlegetett Melinus Juhász Péter iskolaügyi jelentőségét felnagyítani. Ehelyett az egyháztörténetírásban sokkal kevésbé becsült, de ténylegesen igen nagy hatású Újfalvi Anderkó Imre debreceni rektor tevékenységéről és elveiről kapunk részletes képet. A fejezet a puritanizmus eszméinek kollégiumi térnyerését leírva végződik. A puritanizmussal kezdődik aztán a következő. Ezt Makkai László írta, akinél az Angliából és Hollandiából Magyarországra jött eszmeáramlatnak nem voh nagyobb hazai szakértője. A puritánus kegyesség mindent átható erejében láttatja az 1660 utáni nehéz korszak idején a megtartó erőt Ez némi túlzásnak tűnik, hiszen a puritánus eszmék maguk Debrecenen kívül is sok helységet tehettek volna a protestánsok gyászévtizedében bújdosók menedékévé. Nyilván több ok, főként talán Debrecen előnyös elhelyezkedése a három országrész találkozásánál, kellett ahhoz, hogy tömegek ténylegesen ide meneküljenek. A puritanizmus azonban Debrecenben valóban sajátosan jelenkezett. Először is nem támasztott érzelmi viharokat úgy, mint például Sárospatakon, hanem békésen uralkodott el a város vezetőin és a tanárokon egyaránt Még feltűnőbb az, hogy a puritánusok itt ugyanazt a gondolati utat tették meg,