Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
BAROKK KORI ZARÁNDOKLATOK, BÚCSÚJÁRÓ HELYEK 531 riacelli processzió.13 3 Itt a 8765 résztvevő többsége a nyugat-magyarországi Eszterházy-uradalmakból jött.13 4 Ettől kezdve ezek a Kismartonból induló precessziók évenként megismétlődtek,13 5 s mintegy előképei voltak a területen Máriacellbe és a kisebb magyarországi búcsújáró helyekre (Loreto, Stotzing stb.) vezetett közösségi zarándoklatoknak. Ezeket a zarándoklatokat a máriacelli nyomtatott mirákulumos könyvek külön kiemelik, és hangsúlyozzák, hogy nagymértékben hozzájárulnak a hely hírnevének növekedéséhez.136 Eszterházy ezután is minden útja alkalmával értékes adományokat ajándékoz a kegyhelynek.13 7 1707-ben 55. alkalommal keresi fel Máriacellt, s még a halála előtti évben is megjelenik.138 A 18. század első három évtizedében tovább folytatódik az egyházi felső és középső rétegek máriacelli zarándoklatainak sorozata, megfigyelhető azonban, hogy a főpapság szerepét13 9 fokozatosan a középső egyházi réteg veszi át,14 0 a 18. század közepén a források szerint ennek részvétele is csökkenni látszik. A főnemesség köreiben a 17. század második feléből már ismert családokhoz (Eszterházy,14 1 Nádasdy,14 2 Erdődy,14 3 Zichy14 4 ) a 18. század elején néhány újabb, magyarországi és erdélyi nemesi család (Korniss,145 Koháry,14 6 Maholányi,14 7 Pálffy,14 8 Szentiványi,14 9 Bornemissza,15 0 Szirmay15 1 ) csatlakozik, a 18. század közepén azonban ők is elmaradnak a kegyhelyről. Számottevő szerepe ezeknek a rétegeknek majd csak a Π. József utáni időszakban lesz ismét, amikor az egyházi vezető réteg152 a dinasztia15 3 által és a vezető főúri családok154 többnyire nőtagjainak15 5 adományaitól támogatva részben eredményes kísérletet tesz a máriacelli zarándoklatok újjáélesztésére. A felső társadalmi réteg máriacelli kapcsolatainál azért volt érdemes hosszabban elidőzni, mivel megítélésünk szerint ezek a kapcsolatok nemcsak a Máriacellbe vezetett, hanem a magyarországi zarándoklatok története szempontjából is meghatározó jelentőségűek. Az egyházi és a világi felső rétegek máriacelli kultuszának alakulása tükrözi azt a folyamatot, melynek során ezek a rétegek a 17. század második és a 18. század első felében számos ösztönzést közvetítettek a magyarországi búcsújáróhelyek és zarándoklatok kialakulásához. A 18. század közepétől kezdve ez a szerepúk fokozatosan csökken, hogy a 19. század elején a megváltozott körülmények között részben ismét aktualizálódjon és hozzájáruljon a vallásos élet neobarokk restaurációjához. A középső és alsó rétegek máriacelli zarándoklatainak megragadása érdekében a mirákulumos könyvekhez és a processziók feljegyzéseihez kell fordulnunk. (4. térkép) A 17. század második és a 18. század első feléből származó, korántsem teljes adatanyag15 6 térképre vetítéséből kitűnik, hogy Máriacell magyarországi hatása a Dunántúlra, ezen belül is elsősorban az északnyugat-dunántúli részekre, valamint Észak-Magyarország nyugati felére terjedt ki, ezen túl a kapcsolatok szórványos jellegűek és csupán az egyéni zarándoklatokkal illetve néhány város fogadalmi képével jellemezhetők. A Fertő tótól nyugatra és délre fekvő terület intenzív máriacelli kapcsolatait a többségében német anyanyelvű lakosságon kívül Eszterházy Pál szervező tevékenységével és ennek kisugárzó hatásával magyarázhatjuk Rendszeres zarándoklatok azokból a nagyobb nyugat-dunántúli és észak-magyarországi városokból keresik fel Máriacellt, amelyek nagyszámú német polgársággal rendelkeznek (Pozsony, Szombathely, Kőszeg, Sopron). Egy 1678-as adat szerint a pozsonyi processzió kétévenként, a szombathelyi évenként ment,15 7 1675-ben például a rattersdorfiak
