Századok – 1991
Tanulmányok - Kalmár János: A Bánság berendezése az Einrichtungswerk alapján V–VI/489
494 KALMÁR JÁNO: lemben jártak el: mindazon áruféleségekre, melyeket a Bánságban nem állítottak elő, alacsony vámot vetettek ki. A külföldről behozott, de a Bánságban is előállított termékeket viszont magas vámtétellel igyekeztek távol tartani (egyedül az örökös tartományokból származó ilyen kereskedelmi cikkek esetében szabtak ki magasabb összeget.) Bőrnemű behozatalát pedig az országrész bontakozó bőriapra érdekében — a hiányzó szattyánon kívül — kifejezetten tilalmazták.4 1 Az Einrichtungswerk 17. század végi összeállítói is olcsón behozott külföldi alapanyagokkal kívánták a hazai ipart ösztönözni,42 kivéve a luxust szolgáló árukat·4 3 Részben még mindig a kereskedelmi érdekre hivatkozva, részben pedig a visszaélések felszámolását remélve, ajánlotta a Kollonich vezette albizottság a mértékek egységesítését, hiszen enélkül — mint írták — a hadsereg is komoly veszteséget szenved a katonaság ellátása alkalmával, mert nagyobb mérő alapján történik a gabona beszedése, míg kisebb szerint a szétosztása.4 4 A Bánságban azután az addig használatos török mértékek helyébe a fontot, a bécsi rőföt és a pozsonyi mérőt vezették be.4 5 Az Einrichtungswerk a postahálózat fejlesztésében is a kereskedelem fellendítésének egyik zálogát látta, amellett, hogy hansúlyozta a birodalomi célkitűzések gyorsabb végrehajthatósága szempontjából kiemelkedő jelentőségét.46 A Bánságban még Mercy generális kormányzósága idején kiterjedt postahálózat jött létre.47 Míg a Kollonich-féle tervezet az iparosok, kézművesek külföldről való behívása mellett általánosságban foglalt állást, hogy ti. kapjanak polgárjogot meg céhkiváltságokat, s kárhoztatta a hazai karmazsin és szattyán-bőripar fejletlenségét, (aminek következtében szerintük jó 100.000 forint áramlott évente Magyarországról a Török Birodalomba az onnan behozott csizmák ellenértékeként)48 , addig a Bánság 18. század eleji kormányzata kifejezetten a német iparosok támogatásától remélte a fellendülést. Bár Mercy gróf is a céhekben látta az ehhez szükséges szervezeti keretet, és létrehozásuk érdekében közben is járt az Udvari Kamaránál, onnan elutasító választ kapott, mert úgy ítélték, hogy a mesterek számának céhek által való korlátozása hátrányosan befolyásolná a külföldi kézművesek oly kívánatos beáramlását.49 A tímáripart — a nagy állatállományra építve — azonban így is sikerült kibontakoztatnia, mert egy Temesvár elővárosában építendő „fabrikához", továbbá egy hasonló jellegű, kisebb orsovai létesítményhez mégis megszerezte a szükséges kamarai támogatást.5 0 Az Einrichtungswerk eleddig kevéssé méltatott része, a katonai vonatkozású ügyekkel foglalkozó fejezet — amely egyébként a tervezet készítőinek az udvari politikához való viszonya differenciáltabb minősítésének egyik sarkköve lehet —, nehezményezte a katonaság önkényes beszállásolásából adódó méltánytalan lakossági terheket, s a hosszúfuvar (forspont: „Vorspann") szabályozatlan kötezelettségéből származó visszaéléseket. A megoldást a pontosan körülírt hadátvonulási és hadtáppátensek kiadásában, valamint az ezekben foglaltak betartásán őrködő vármegyei felügyelők állításában látta, akiknek együtt kellene működniük a sereghez tartozó szállásmesterrel.51 Mercy tábornok a Bánságban kincstári szállítási szolgáltatást hozott létre, s ezzel szabadította meg a lakosságot a hosszúfuvarozás nyomasztó terhétől. A beszállásolással együttjáró visszaélésektől pedig kaszárnyák építése révén óvta meg a parasztságot.52
