Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
484 VARGA J. JÁNOS 27 A magyarok részéről Esterházy Pál javaslata foglalkozott először a központi kormányszéknek 35 év múlva a Helytartótanács alakjában megvalósuló gondolatával. 28 A tervezet tükrözi az 1688-as katonai helyzetet, amikor Gyula és Várad még a törökök birtokában volt. 29 OL Ρ 1568. Baranyai hagyaték, 7. cs. szn. 30 Iványi: im. 155. 31 Baranyai Bélánál találkoztam először az elnevezései. L OL Ρ 1568. Baranyai hagyaték, 7. cs. szn. 32 OL Mikrofilmtár 16.192- 16.193. sz. 92-93. tekercs; ill. Esterházy es. lt. Ρ 108. Rep. 69. Ν. 2. 21-52. f. 33 Fejezeteinek eredeti sorrendje: Ecclesiasticum, Politicum, Iustitiarium, Militare, Camarale. 34 Az 1635. évi országgyűlésen bevezetett katonai pótadó. A kereskedéssel foglalkozók a szokásos harmincad megfizetése után további 50 százalékot tartoztak fizetni a végvári katonaság ellátására. A Magyar Kamarához kellett beszolgáltatni, kivéve Horvátország és Szlavónia adóját. Később az országgyűlések mindig csak a következő országgyűlésig hosszabbították meg a fél harmincad szedését. 35 Esterházy Pál saját tervezetének az igazságszolgáltatás reformjáról szóló részében nem ellenezte a magyar törvények felülvizsgálatát, ami a bécsi udvar állandó és helyes gondolata volt. Néhány hónap múlva az a pozsonyi rendi bizottság, amely a nádor elnökletével ülésezett, a leghatározottabban visszautasította a törvények megváltoztatásának szándékát, mert kiváltságainak alappilléreit látta bennük. Esterházy nádor kettős magatartásának lehetünk itt tanúi: az első esetben, mint a király és az országlakosok közötti közvetítő igyekszik eleget tenni a király óhajának, a második esetben viszont a rendek érdekeit képviseli. L erre vonatkozóan Iványi: im. 149-150. 36 Már az 1687:17. tc. állást foglalt a szabad királyi városok számának szaporítása ellen. 37 Esterházy Pálnak az erdélyi só értékesítése céljából néhány évvel később létrejött vállalkozása az egyik példa arra, hogyan próbált a főnemesség egy része nagyarányú kereskedelmi vállalkozások részesévé válni. A nádor 250.000 rajnai forintért megkapta az udvartól az Erdélyből szállított só kereskedelmi jogát. 325.000 db. 70-80 font súlyú kősó értékesítésére szólt a szerződés, amit mázsánként 4-5 magyar fonrintért adtak el Magyarországon. - Sinkovics István: Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. 1937. 179-180. 38 Iványi: ím. 158-159. 39 Ezeket együtt „Haubtrelation"-nak nevezték. OL Ρ 1568. Baranyai hagyaték, 7. cs. (K.), mellékletek 218-219/1. 40 Szalay László: Magyarország története. VI. k. Pest, 1859. 6. 41 A 15. századi curia regia nevét viseli ez a 17. században is működő nemesi bíróság. Elnöke a királyi személynök, tagjai: 1 főpap, 1 főúr, az alnádor, az alországbíró, 4 ítélőmester, 4 esküdt nemes ülnök, 2 ülnök az esztergomi érsek részéről és a királyi fiscus. A királyi bíróság ítélkezett elsőfokon az ítélőmesteri, magyei, városi, szentszéki és földesúri ügyeket kivéve minden más perben, felsőfokon pedig az ítélőmesteri és a megyei ügyekben. - Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában (Systematica Commissio). Bp. 1935.15-17. 42 Tabula septemviralis, a nemesek felsőbírósága. Az 1690-es évekig mint helytartói, nádori vagy fellebbezési bíróság szerepel. Csak 1694 után válik gyakoribbá a Hétszemélyes Tábla elnevezés, mely a századokon át hagyományossá vált hetes tanácstól származik. Tagjai: a nádor, az országbíró, a tárnokmester, 3 főúr és 3 főpap. (A távollévők helyettesítése a nádor feladata.) Az oiszág bármely lakosára nézve a Hétszemélyes Tábla a legfelsőbb fellebbviteli fórum, ahonnan csak a királyhoz lehet fordulni panasszal. Uo. 13-15. 43 Uo. 17-18. 44 Acsády Ignácz: Magyarország Budavár visszafoglalása korában. Bp. 1886. 74. 45 Tömeges alkalmazás helyett inkább csak egyes esetekről lehet szó, amire Moravcsik Gyula nyomán Szilágyi Mihály is utal: Az újratelepülő Tolna megye 1710-1720. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. X. k. Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1983. 103.: ,A vármegye a boszorkányperek gyakorlatából ismert eljárással, az úgynevezett „vizpróbával" akar meggyőződni arról, hogy kik hibáztathatók a természeti csapások miatt. Ezért elrendeli a gyanús személyek fürösztését: a községi elöljárók utasítására, a falusi nép ujjongása közepette, markos férfiak bedobják a gyanúsított személyt a vízbe, s ha az nem merül el benne, bűnösséghez nem fér kétség." - Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek 1529-1768. I.k. Bp. 1983. 8.: .Amikor egy-egy személy ellen a jelentgetések sokasodtak és egyre súlyosabbak lettek, ...esetleg elrendelték a fürösztést, azaz számos néző előtt vízbe dobatták, s ha nem merült
