Századok – 1991

Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449

BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 465 Az evangélikusokat és a reformátusokat erdélyi mintára elismerik ugyan, de megállapítják, hogy az ország alapvető törvényei ellenére jutottak ebbe a helyzetbe. A jövőt illetően az 1681. és 1687. évi törvények alkalmazását javasolják, de a protestánsok térítését is szorgalmazzák. Egyértelmű Kollonich Lipót álláspontja a görögkeleti egyház megítélésében, amikor a vele való uniót sürgeti. Az unióra lépett görög katolikus papokat azonban nem tekinti egyenrangúnak a római katolikusokkal, és azt javasolja, hogy a „görögök érjék be a katolikus papok fizetésének felével." Türelmet hirdet a Morva vize mellett élő anabaptisták és a Pécs körül letelepedett ariánusok iránt, akik —véleménye szerint — „már kezdenek a katolikus hitre térni." Egyedül a zsidókkal szemben tanúsít engesztelhetetlen gyűlöletet Nemcsak vallásukat támadja, hanem meg akarja tiltani számukra a vámszedés, a pénzváltás és a földek haszonbérbe vételének jogát is, ugyanakkor szigorú adóztatásukat követeli. Politicum Az „Einrichtungswerk" tematikailag legszerteágazóbb fejezete. Nyilván ezért határozták meg a szerzők a politicum fogalmát, mielőtt annak részleteibe bocsátkoztak volna. Véleményük szerint a „szorosabb értelemben vett belpolitika — vagyis elvonatkoztatva az igazságügytől, az egyházi ügyektől, a hadügytől és a pénzügytől, de amelyről a maguk különleges helyein szükség szerint tárgyalni kell — általánosságban olyan helyes országos és helyi politikai berendezkedés bevezetését jelenti, amely által a közjó, vagyis az egész közösség s külön-külön minden egyes ember java előmozdítható, károsodásuk pedig elhárítható; egyedi értelemben pedig a Magyar Királyságra és arra vonatkoztatva, hogy itt a jelenkorban mi mindent kell e tekintetben az égető szükség miatt és célszerűen bevezetni,...". A közjó előmozdítását mindenekelőtt az ország benépesítése és a hitelügy rendezése szolgálná, azután az oktatás, az ipar és a kereskedelem reformja, amely elképzelhetetlen a pénz, a súly és a mértékek egységesítése nélkül. Azután az egészségügy és a szegényügy következik, majd a tűzrendészet, és a sajtócenzúra. A sort az ésszerűtlen fényűzés megakadályozására tett javaslat zárja. Az ország, de mindenekelőtt az újszerzeményi területek benépesítésének szükségességéről így ír az albizottság: nemcsak azt történt meg, hogy az ősellenség (ti. a török) már a háborúzás kezdetén nagyszámú lakosságot lemészárolt és tartós szolgaságba hurcolt, hanem az is, hogy az egész hadsereg folytonos ide-oda vonulása, nemkülönben a súlyos megszállás és beszállásolás, a mértéktelen adóztatás s az elviselhetetlen túlkapások mind a saját, mind pedig az idegen katonaság részéről szinte még több embert űzött el otthonából s gazdaságából; ezeknek egy része Lengyelországba s más határszomszédos országokba költözött ki, más részük elrejtőzött az erdőségekben, ismét más részük pedig a nyomorúságtól s az elcsigázottságtól sorvadt el és halt meg. Következésképpen: mielőtt egyéb településpolitikai intézkedéseket vezetnének be, mindenekelőtt a lakosságról, illetőleg a királyság benépesítéséről kell döntést hozni...". Ezt javasolja az Udvari Kamara is, jól tudva, hogy a betelepítés következtében az ország virágozni fog, ama közmondás szerint: „ubi populus, ibi obulus", vagyis „ahol a nép, ott a fillér is".