Századok – 1991

Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449

BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 463 Botrányos a magyar büntetőeljárás, amely egyrészt túlságosan szigorú, másrészt rend és forma nélküli. Emiatt sok ártatlant kivégeznek, ugyanakkor több cégéres bűnös büntetlen marad. „Pedig igaz az, hogy jobb a vétkest szabadon bocsátani, mint az ártatlant elmarasztalni, s igaz az is, hogy nagyobb áldozatot nem lehet bemutatni Istennek, mint egy gonosz embert." Éppen ezért javasolja az albizottság a túlzott szigor enyhítését és a rendszeres büntetőbíráskodás bevezetését. Kirívó példaként a boszorkányperek — egyébként nehezen elhihető — tömeges gyakorlatát említi, s azt javasolja, hogy „meg kell szüntetni a Magyarországon divatozó fürösztés melletti boszorkányságot, mivelhogy tavaly Trencsénben gyanúba vett háromszáz személyt kísérletképpen vízbe vetettek s akik megfulladtak, azokat ártatlannak nyilvánították, azokat pedig akik felmerültek, mint ama vétségben elmarasztaltakat, kivégezték.45 A megoldást abban látja az albizottság, hogy az 1658-ban kiadott ausztriai büntetőtörvénykönyvet fogadják el, minthogy azt a megyék és az uradalmak jórészt már alkalmazzák a gyakorlatban. A törvénykönyvet, amelyet a Corpus Iuris Hungarici II. kötetéhez mellékeltek „Forma processus judicii criminalis, seu praxis criminalis" címen, Kollonich Lipót a maga költségén fordíttatta le Franz Vogelmayr jezsuita szerzetessel németről latinra, és kinyomtatva az 1687-88-as országgyűlés résztvevői között kiosztotta.46 Az albizottság a büntetőjog megújítása és a büntető perrendtartás korszerűsítése után a büntető törvényszékek újjászervezésével foglalkozik Véleménye szerint három egyenlő rangú felsőbíróság szükséges: egy Budán székelne a nádor és az esztergomi érsek elnökletével, ide tartoznának az alsó-magyarországi részek, egy Kassán az országbíró vezetésével a felső-magyarországi tertületek számára, és egy Zágrábban, élén a horvát bánnal, hozzá Horvátország, Szlavónia és Dalmácia tartozna. A három felsőbíróság elsősorban az első fokú hatóságoktól — vármegye, város, úriszék — fellebbezett büntető perekben döntene, emellett közigazgatási és polgári peres ügyekben („Iustiz und Polizey Weesen") is eljárna Tőlük csak a királyhoz lehetne fellebbezni. A Tripartitum megújítására tett reformjavaslatok utolsó pontja szerint a nemeseknek az igazságszolgáltatás terén indokolatlanul élvezett kiváltságait meg kell szüntetni. Tarthatatlan ugyanis az a gyakorlat — vélekedik az albizottság —, hogy urát a jobbágy nem perelheti a bíróságon, hogy a paraszt ember tanúságtételét nem veszik figyelembe nemes ellen, s hogy néhány bűncselekmény kivételével csak megidézés és elmarasztalás után zárhatják el a nemes embert. A magyar igazságszolgáltatás feltétlenül megújítandó területeinek számba vétele után az albizottság azzal a gyakorlati javaslattal zárja a Iustitiariumot, hogy az új törvénykönyv, valamint a polgári és büntető perrendtartás szerkesztésével Johann Georg Hoffmann udvari tanácsost bízzák meg, aki az Ampringen-féle Gubernium tagjaként és más magyarországi megbízatásai során alapos ismereteket szerzett a helyi viszonyokról, és amúgy is indigena. Ecclesiasticum A „Magyar Simplicissimus" (1683) szerzője (talán Dániel Speer német vándormuzsikus), aki számos részletet közöl művében a török uralom vége felé közeledő