Századok – 1991
Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415
446 KULCSÁR ÁRPÁD 56 Bakács István János: A kincstár máramarosi, bocskói uradalmának helyzete a 17-18. század fordulóján. In: A Gróf Klebeisberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve Bp. 1934. 320-323. 57 01£. 156. UeC. N° 9. 58 E.O.E. XV. 348. 59 Approbatae Constitutiones II. rész Vin. cím 60 O.LE. 156. UeC. N° 12. 61 A falvak aszerint, hogy hány nevelés (főzet) sörrel tartoztak kaptak 16-16 köböl zabot. És „vagy főzik ki, vagy nem" 16-16 forintot kellett érte beadniuk. 62 Dénesi Ágoston máramarosi kamaraispán elszámolása. 1605. O.L.E. 206. Magyar Kamara. Rationes Salinares 31. es. 63 Compilatae Constitutiones III. rész XV. cím. 64 E.OJE. XVn. 77. 65 E.O.E. XV. 176. 66 II. Endre 1222-ben engedélyezte a Barcaságba telepített lovagoknak, hogy az Oltón és Maroson 12 hajóval sót szállíthassanak ki és visszajövet árucikkeket vámmentesen hozhassanak be. 67 Approbatae Constitutiones V. rész IV. edictum. " Nem történik említés a dési portusról azokban a szerződésekben, amelyek az 1670-es 80-as években együttesen bérbe vett, a vármegyei területen levő két portusra és öt bányahelyre, köztük Désre vonatkoznak. Nem említi a dési sókamara 1677-es igen részletes inventáriuma sem. Különböző elszámolásokban sincs nyoma, sőt a dési aknák savának egy részét a marosváradjai portusra irányították. Meg kell még jegyezni, hogy az Erdélyben berendezkedő Habsburg kormányzat által kiküldött vizsgálóbiztosnak Thavonatnak 1699. évi instructiójában is az szerepel, hogy meg kell vizsgálnia, miként lehetne a Szamost ismét hajózhatóvá tenni. (TrócsányiZsolL Az Erdélyi központi bányaigazgatósági szervezet története 1691-1848. Miskolc, 1962. Klny. a Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei VIII. kötetéből 496.) A Dés-Zsibó folyószakaszt említő memóriáié: O.L.P. 658. Új rendezés 14. cs. N° 3120. 69 E.O.E. XV. 170. 70 Compilatae Constitutiones III. Rész XVI. cím. 71 OLf. 12. Gyfv. Ly. XXV. cs. 72 Az akkori helyzet a későbbiekben sem változhatott jelentősen, hiszen a marosváradjai portus 1677. május 22-i inventálásakor az egyik sópajtáról megjegyezték: „ ezelőtt csak harmad nappal az Török Cellerek gondviseletlensége mia megh gyúlva mind földigh el eget mellyet ők tartoznak fel építeni és megh csinálni". 73 Rónaszék inventáriuma és urbáriuma 1673-ból, 1689-ből. UeC. N° 9, 11. A további adatokat is ezekből merítettem. 74 Alvinczi Péter rónaszéki kamaraispán instructiója 1671. O.L.F. 243. E.F.L. Instr. 75 A becslésnél elsősorban II. Rákóczi Ferencnek az Apafi-kor után 14 évvel kiadott utasítása volt az irányadó. Ebben 50 ezer vagy annál több kősó Máramarosból való leszállítását rendelte el a fejedelem, mérlegelve a lehetőségeket. M.G.Sz. 1897. 69-78. 76 Érsekújvári András dévai portusi rationista elszámolásai 1668-ból és 1669-ből O.L.F. 12. Gyfv. Ly XXV. cs. 77 Ion Dordea - Volker Wollmann: Transportai çi comercializare sárii din Transsilvania çi Maramureç in veacul al XVIII.-lea. Annarul Institutului de Istorie çi Arheologie Cluj-Napoca 1978. 135-169. Szolnok-Doboka Vármegye Monográphiája. Dés 1900. III. köt. 231. 78 O.L.F. 12. Gyfv. Ly. XXV. cs. 79 M.G.Sz. 1898. 103-104. 80 David Prodan: Iobàgia ín Transilvania ín sec. XVII. Bukarest 1986. 231. 81 O.L. F. 12. Gyfv. Ly. XVI. cs. 82 E.O.E. XIV. 126. 83 E.O.E. XIV. 320. 84 E.O.E. XV. 461-462. 85 Nagy Géza: Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéből Bp. 1985. 143-144. 86 Vízaknai Nagy Péter levele Lipcsei Györgyhöz 1663. ápr. 2. A megszólítás: „Nemzetes Lipcsei Georgy Urï (Titul) nekem jo akaró sogor Ur'k adassék" O.LF. 12. Gyfv. Ly. XXIII. cs. 87 Rétyi Péter Naplója. Előszóval és jegyzetekkel közzétette Maria Ursupu. Bukarest 1983 . 57. 88 Trócsányi 330. 89 M.G.Sz. 1897. 168-189.
