Századok – 1991

Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415

SÓBÁNYÁSZAT ÉS SÓKERESKEDELEM I. APAFI MIHÁLY IDEJÉN 435 csupán egy esztendeig tartott. 1672. ápr. 20-tól a huszti vár és jószág, s a rónaszéki sóbánya inspektora lett. Az árendátorok általában nem egyenként, hanem ketten vállalták a bérletet. Nem voltak állandó párok és a kényszerű társak között igen feszült volt a viszony. Ez kitűnik a gyakori egymás elleni panaszokból és vádakból, melyekről különböző levelekben, iratokban sokat olvashatunk. Sőt az 1680-as évek második felében Páter János és Szegedi György örökösei közt hosszan elhúzódó per folyt. Az egyes bérlők származását vizsgálva feltűnő, hogy általában idegenek,illetve alacsony sorból valók. Páter János és Páter Kristóf görögök, Szegedi György rác. Hedri Benedek a felvidéki Sirokáról került még II. Rákóczi György alatt Erdélybe, Thököli István itteni birtokainak vezetőjeként, s kérésére csak 1667-ben incorporálták. Budai Péterről Bethlen Miklósnál azt olvashatjuk: „az Ompolyról egy lóval vízhordó és azt pénzen eladó szegény ember gyermekéből virtusa után főemberré lett".111

Saját képsességeire támaszkodva, a fejedelem bizalmi embereként, szolgálatai révén nemességet, birtokot szerzett, majd ezek után került a bérletbe, hogy ott vagyonát tovább gyarapítsa. Pályafutása azt példázza — Teleki Mihályéval, Sárpataki Mártonéval és másokéval együtt —, hogy megvoltak a társadalmi mobilitás lehetőségei az Apafi-korszakban. Az erdélyiek nagy ellenszenvvel viseltettek az idegenekkel szemben. Ez az ellenérzés vezethette Szentpáli Ferenc költő tollát, amikor Hedri Benedekről így írt: „Hogy Erdélyben jöttél kebeles tót voltál/ Honnan vagyon, hogy magyar úrra változtál".11

2

A rendek 1671 őszén az országgyűlésen — mivel a májusban életbe lépett első bérlet mindhárom résztvevője idegen volt — törvénybe iktatták: „Látván kegyelmes urunk, hogy a portusi jövedelemből nem a haza fiai, hanem idegen fiak töltöznek; kihez képest végeztük, hogy ennekutánna ante omnes extraneos ez haza fiai kínáltassanak meg az portussal, ha akarják, azok árendálják meg a portust".113

A rendek törekvésével összhangban, 1675-től — bár csak négy esztendőre — Budai Péter is bekapcsolódott a bérletbe. 1679 májusától már csak Szegedit és a két Pátert találjuk az árendátorok között. Jellemző, hogy a kortársak által „görög"-nek nevezett kereskedők jelentős szerepet vállaltak a bérletben. A görögökről Bethlen Miklósnál azt olvashatjuk: „a görögöknek nagy elhatalmazását a hazában, akinek esze és igaz lelke volt, látta és fájlalta".11

4

Egyfelől, a számuk is megnőtt az Erdélyben működő görög kereskedőknek. A Szebenben szállást tartó görögökről egy 1673-as törvénycikkben ez olvasható: „sokkal felesebben vannak mostan, mint annakelőtte, mikor 60 számra connumeráltattanak volt".11

5

Másrészt, közülük kerültek ki a legjelentősebb kereskedők és ők bérelték a kereskedelmi élet szempontjából oly fontos harmincadok döntő többségét.11

6

Egy részüknek csak kereskedelmi lerakataik voltak Erdélyben, s az ország csak a vagyongyűjtés színtere volt számukra. A rendek ezzel szemben, láthatóan arra törekedtek, hogy e felgyűlő vagyonok az országban maradjanak, s azt gyarapítsák. Ez a meggondolás játszhatott szerepet az 1672. októberi országgyűlés III. törvénycikkelyének meghozatalában, amely Páter Jánossal kapcsolatban kimondta: „úgy engedtetik pedig meg ez hazában való szabados lakása, s jószágszerzése s bírása, hogy feleségét, gyermekit ez hazában béhozza, s itt telepítse meg".117

Pedig — amint épp