Századok – 1991

Folyóiratszemle - Matthews Fred: A „historicizmus” elleni támadás: Allan Bloom vádirata korunk amerikai történettudománya ellen III–IV/404

404 FOLYÓIRATSZEMLE semleges tudomány, szögezi le Scott; ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a történészek közösségének a pontossághoz és a bizonyítás és dokumentálás során használt eljárásokhoz ragaszkodniuk kell. Ez a megfogalmazás elismeri azt is: ismereteink mindig az adott összefüggésben értendők, relatívak, a revízió mindig elképzelhető velük szemben, vitathatók és sohasem abszolútak. Theodore S. Hamerow esszéje azt a folyamatot tárgyalja, ahogy az amerikai történettudomány hivatásos történészek terrénuma lett, ezzel együtt bürokratizálódott, specializálódott és fragmentálódott. A folyamattal párhuzamosan megváltozott a tudományág társadalmi szerepe is: lassanként elvesztette azt a múltat és jelent összekapcsoló szerepét, melyet nagyjából a Π. világháborúig betöltött, ezután az egyre specializáltabb tanulmányok egyre inkább már csak a szakemberek számára váltak érthetővé és - irónikus módon - az 'új' történelem által hozott 'demokratikus' irányzat, ahol semmilyen téma vagy kor sem élvez előnyt a többivel szemben azt eredményezte, hogy a történelem lassan megszűnt a tömegkultúra részének lenni és egyfajta 'elenfántcsonttoronyba' húzódott vissza: az egyetemek és kutatóintézetek falai közé. John E. Toews záróesszéjében felidézi Hamerow klasszikusnak mondható interpretációját a történetírás bürokratizálódásáról Max Weber nyomán, de bírálja Hamerowot azért, mert nem szentel kellő figyelmet a szakmán belüli politikai versenynek, ami viszont Scott talumányának erőssége. Toews szerint Scott az, aki leginkább kutatja egy demokratikus jövő lehetőségét a történettudomány számára, egy olyat, mely minden dominanciától és kizárástól mentes lenne. Ennek ellenére a szerző kijelenti: mindkét konstrukció, a 'régi' és az 'új' történetírás mesterséges, egyoldalú absztrakció, melyek kölcsönösen feltételezik a másikat, hogy megtarthassák saját kritikai erejüket. Mi okozza végül is a jelenkori történetírás válságát? Peter Novick That Noble Dream c. munkájában arra a következtetésre jutott, hogy „a történettudomány diszciplínája megszűnt létezni... A szakma olyan helyzetbenvan, mint amilyet a Bírák Környe utolsó szakasza leírt: ,Abban az időben nem volt király Izraelben, Mindenki azt csinálta, amit jónak látott'" Tbews a nézettel vitatkozva kijelenti: nem szabad az ilyen apokaliptikus látomásokat elfogadnunk; mindössze annyi történt, hogy a konszenzustörténetírás összeomlása után heterogén, sokszínű történetírás jelent meg a színen, mely a korábbi homogén társadalmi élmények, politikai megfontolások, együttesen vallott értékek és a közös nyelv helyett egy multikulturális alapra támaszkodik. (American Historical Review, Vol 94, N° 3, Junie 1989, 654-698.) Ma. T. FRED MATTHEWS: A „HISTOR1CIZMUS" ELLENI TÁMADÁS: ALLAN BLOOM VÁDIRATA KORUNK AMERIKAI TÖRTÉNETTUDOMÁNYA ELLEN Az esszé tulajdonképpen annak az előadásnak az anyaga, amelyet Fred Matthews 1988-ban tartott a Portland State Universityn. A szerző szerint Allan Bloom sok vitát kiváltó kötete, a The Closing of the American Mind komoly kihívást jelent a legtöbb jelenkori történész számára. Bloomnak az a javaslata, hogy vissza kellene térni a klasszikus szövegekből deduktív úton kivonható időtlen igazsághoz, a történelmi tudat értékei és alkalmassága ellen intézett támadásnak is felfogható. A tanulmány Fred Matthews Allan Bloom könyvének aránylag rövid részével foglalkozik; azzal a fejezettel, amelyben Bloom élesen kritizálja Charles A. Beard és Carl Becker munkásságát valamint a pragmatista filozófiát mely Bloom szerint a legtöbb „liberális" történetíró rejtett metafizikája volt. Matthews úgy véli: ismeretelméleti szempontból a legmélyebb ellentét nem a politikailag meghatározható „jobb"-, ill. „bal"-oldal között létezik, hanem az „abszolutista" vagy univerzalista elméletek és azok között melyek szerint minden dolog az időben és a környezettel változik. Allan Bloom, a chicagói egyetem politológusa a Beard és Becker elleni támadást összeköti a John Dewey, O.W. Holmes Jr. és Margaret Mead elleni fellépésével, sőt továbblépve az amerikai színtéren, bírálja Nietzsche „historicizmus"-át valamint Sigmund Freud és Max Weber amerikai kultuszát az 1940-es és 1950-es években: elsősorban ők voltak azok, érvel, alrík gyengítették az amerikaiak képességét és készségét az igazság keresésében. Ε nemes céltól való visszakozás első képviselőit látja Bloom Beard-ben és Beckerben, akik eltávolodtak a történelmen felüli, kultúrákon felüli „abszulútumok" keresésétől, melyen az egész nyugati civilizáció alapszik. A nyomukban járó tudósok és tanárok az időtlen „kategóriák"-tól való elfordulásukkal megfosztották az egyetemi hallagatókat az objektív igazság mítoszától és ezzel lerombolták a diákoknak az Egyesült Államok alapítása mítoszába vetett hitét. Ez az eredetmítosz döntő hatással volt a korábbi generációkra: ahogy Daniel J. Boorstin ma-gyarázza 1953-ban The Genesis of American Politics c. művében, az amerikai politikai hagyomány az alapítástól kezdődően aköré a hit köré épült, mely szerint a „legkorábbi telepesek vagy az Alapító Atyák nemzetünket annak születésekor, olyan tökéletes és teljes politikai elmélettel látták el, amely megfelel minden jövőbeli szükségletünknek." A szá-