Századok – 1991

Történeti irodalom - Mencel Tadeusz: Wies paszczyniana w królestwie Polskim w polowie XIX wieku (Ism.: Tagányi Zoltán) III–IV/392

392 TÖRTÉNETI IRODALOM TADEUSZ MENCEL WIES PASZCZYNIANA W KRÓLEWSTWIE POLSKIM W POLOWIE XIX WIEKU Wydawnictwo Lubelskie, Lublin, 1988. 361 I. MAJORSÁGI FALVAK A LENGYEL KIRÁLYSÁGBAN A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN. A szerző e posztumusz munkájában a Lengyel Királyság Galíciára eső késői majorsági gazdálkodása történetét elemzi és vizsgálja történeti statisztikai módszerekkel. Teijedelmi okokból az utóbbi analíziséről le kell mondanunk, annak érdekében, hogy bemutassuk: a jobbágyfelszabadítás korszakában e térségben milyen kapitalizációs jellegű tendenciák jelentkezése mutatható ki, majd a késői majorsági gazdálkodás korszakában is milyen régebbi feudális jellegű vagy még korábbi keletű intézmények utóélete miként követhető nyomon. Az 1846-os jobbágyfelszabadítást ediktum az örökváltságon alapult, azonban ez a parasztság tőkeszegénysége következtében sajátosan módosult. A pénzzel való megváltáson túl, ha ehhez a jobbágynak nem volt tőkéje, akkor gyalogos vagy igás ledolgozás fejében tett eleget a megváltási kötelezettségnek. Sőt a földszűke következtében ledolgozásos megállapodás fejében juthatott mezőgazdaságilag művelhető földhöz. így lényegében a ledolgozás mint a robot egy új formája jelentkezett. Ezért a jobbágyrendezési törekvések ellenére e korszakban fennmaradtak még a robotolás különböző fajtái. A parasztság körében a gazdasági és társadalmi differenciálódás tendenciái ekkoriban erőteljesen érvényesültek, melyeknek eredményeként a jobbágykézen lévő birtokok nagysága állandóan változott, ami azt vonta maga után, hogy a robotteljesítési képességben is változások jöttek létre. Ennek következtében utólagosan újabb földfelméréseket kellett végezni a jobbágyi birtokok nagyságának megfelelő robotterhek és kötelezettségek megállapítása érdekében. A cél az volt, hogy elegendő igás vagy gyalogos robotmunkás álljon a majorság rendelkezésére, egyben a zselléri birtok minimális, alsó határait is megállapították. Magától értetődik, hogy a robot nagyságát a földbirtok nagysága, holdak, „morga"-ák (németül:„Morgen") száma alapján igyekeztek megállapítani a régebbi és feudális eredetű telekegységek: a „laneus" vagy pedig lengyelül a „wlóka" alapján. Ezen régebbi eredetű telekegységeket figyelembe véve az egykori soltészi birtokok szerinti telkes, laneuszos gazdaságok 4, a fél laneuszos birtokok 3 nap igás robotot voltak kénytelenek teljesíteni, ugyanakkor az egynegyed laneuszos és a zselléri gazdaságok 2 nap gyalogos robotra voltak kötelezve hetente. A „morga"-ák számán túl pedig az allódium régi lengyel telekegysége, a „wloka" nagysága alapján is lehetséges volt a robotterhek megállapítása. A fél-„wlóka"-ás (kb. 15-19 morga) gazdaságok 5,5-7 nap, a nagyobb és egésztelkes, vagy „wlóka"-ás (kb. 31-36 morgás, holdas) gazdaságok esetében 5-5,8 napnyi igásrobotot követeltek meg. Viszont a 8-10 morgás zselléri birtokosoktól 10,4-13 napos havi gyalogos robotot kívánnak meg a korabeli majorságok. A paraszti birtoktest nagyságában állandóan így bekövetkezett változások nem igen kedveztek a majorsági gazdaságok számára, ugyanakkor a zsellér-birtok, a kézműves és háziipari termeléssel is foglalkozó zsellérek birtokai alsó határait is igyekeztek meghatározni, hogy továbbra is képesek legyenek robotot teljesíteni. Ε korszak általános érvényű tendenciája, a kisparcellás művelésen túl a közös erdei haszonélvezetek, szervitutomok kihasználása révén fafeldolgozással foglalkozó házi- és kézműiparos zselléri réteg kialakulása. Ez a réteg háziipari termeléssel foglalkozott a kisparcellás mezőgazdasági termelésen túl, azonban birtokaik alsó határai különbözőek voltak. Egyes helyeken 3-5-10 vagy 12 morgában limitálták e birtokosok földparcellái nagyságát, azonban egyes helyeken ez az alsó határ akár 17 morga is lehetett. A majorsági gazdálkodás e kései korszakában magának a majorságnak a viszonyulása a robot meghatározásához, és annak biztosítása érdekében is megváltozott Ekkor pl. természetes volt, hogy a robotot az igásállatok száma alapján határozták meg, így az 1-2 ökörrel vagy lóval rendelkezi' gazdaságok 3 nap igás, ugyanakkor az igásállat nélküli zsellérek 2 napi gyalogos robotot voltak kénytelenek liesíteni hetente. Mint különös figyelmet érdemlő tényt említjük, hogy a későbbi korszakban maga an.

1 '^ei gazdaság biztosított eszközöket, igásállatot, vagy vetőmagnak valót a majorsági paraszt számára a roi, < terhek megkövetelhetősége érdekében. Az említett roboton kívül a majorság számára végzendő egyéb szolgáltatások egész rendszere is fennmaradhatott csökevényes formájában. így az ilyen fajtájú kötelezettségek körében pl. az asszonyok számára a lenszövés, a férfiaknak pedig a kásakészítési, illetve darálási kötelezettsége. Ezen sokáig fennmaradó, kisebb méretű szolgáltatásokat és elkötelezettségeket a későbbiekben pénzzel meg lehetett váltani, vagy ezek fejében a majorság olyan szolgáltatásokat nyújtott, melyek a paraszti birtok robot- illetve munkaszolgálati képességét igyekeztek fenntartani. így ebben az összefüg-