Századok – 1991

Történeti irodalom - Fried István: Utak és tévutak Kelet-Közép-Európa irodalmaiban (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/380

380 TÖRTÉNETI IRODALOM név- és tárgymutató is elmaradt, pedig a könyv anyaggazdasága miatt fontos lett volna. A könyv anyaga alapján nem egészen meggyőző a német liberalizmus elsősorban protestáns jellege. Abban talán igaza van Langewieschének, hogy a liberális pártvezérek tudatosan nem vállaltak osztályköveteléseket, de azt ő is hangsúlyozza, hogy érdemben középosztályi mozgalomról van szó. Nemcsak komoly anyagon építkező, szakmailag kitűnő könyvről van szó, hanem jól megformált, olvasmányos munkáról is, amely mégsem könnyű olvasmány, bár nyilván szélesebb közönség számára készült. Az ilyen típusu, új, egyéni szempontokat felvető könyvekből azonban a szakemberek is sokat tanulhatnak. Niederhauser Emil FRIED ISTVÁN UTAK ÉS TÉVUTAK KELET-KÖZÉP-EURÓPA IRODALMAIBAN Tanulmányok. Magvető. Budapest, 1989. 398 1. A kelet-európai irodalmakkal foglalkozó magyar kutatók gyér sorában Fried István is azok közé tartozik, akinek a munkáira a történészeknek is érdemes odafigyelniük. így van ez ezzel a kötetével is, amely az utóbbi másfél évtizedben megjelent tanulmányokat, megtartott előadásokat, hozzászólásokat, vagy kéziratban meglévő munkáját adja közre. A szerző négy nagyobb kérdéskörbe rendezte el írásait. Összehasonlítás: tévelygés és útkeresés címen a szlovák Dionyz D'uriin összehasonlító irodalomtörténeti kézikönyvéhez fűz az eredetit továbbfejlesztő megjegyzéseket, majd a nemzeti irodalmakat vizsgálja komparatisztikai szempontból, felveti az irodalmi kétnyelvűség elvi kérdéseit és a negyedik tanulmányban az egyes irodalmak közötti ütemeltolódás (décalage chronologique) problémáit elemzi. A magyar költők vonzásai és választásai c. rész nemcsak költőket helyez el kelet-közép-európai perspektívába. Csokonait és Kazinczyt mutatja be elsőnek, majd Vitkovicsot, aki a kétnyelvűség kapcsán is már előkerült, Vörösmarty Két szomszédvárát Mickiewicz Pan Tadeuszával veti össze meggyőző módon. Újszerű magyarázatot ad Az ember tragédiája londoni színéről, azután Ady, Bartók és Móricz Zsigmond kelet-közép-európai kapcsolatait és párhuzamait vázolja fel, kideríti Babits Mihály európai irodalomtörténetében az orosz írókról írt részeinek hátterét, és végül József Attilát helyezi el a közép-keleteurópai háttérben. A harmadik egység címe: Európai távlatokban és kapcsolatokban. Bemutatja Decsy Sámuel munkásságának új oldalait is, Karel Hynek Máchát mint cseh Vörösmartyt ábrázolja komparatisztikai alapon. És végül négy délszláv költő és író arcképéhez ad újabb adalékokat és szempontokat: a szlovén France Preeren (akit ugyancsak Vörösmartyval és Mickiewicz-csel vet össze), a szerb Jovan Jovanovic Zmaj, a boszniai szerb Ivo Andric és a horvát Miroslav Krleîa. A feladatok, áttekintések, összefoglalások c. utolsó részben a magyar irodalomtudományi szlavisztika feladatairól értekezve meggyőzően utasítja el a szlávokhoz való tartozást alapvető kritériumként, és helyette a kelet-közép-európai zónát mutatja fel komparatisztikai alapként. Az ott felvetett kérdéseket bontja ki még szélesebben a komparatisztika és a kontaktológia problémáiról szóló korai írásában. Sok újat ad a magyar és a szlovén irodalom korai párhuzamairól a felvilágosodás korától kezdve, meg a későbbi tényleges kapcsolatokról, a kölcsönös megismerkedésről. Az utolsó tanulmány a második világháború után íródott kelet-közép-európai regények tipológiai elemzését veti fel. Ahogy éppen ez a tanulmány mutatja, Fried István időben széles perspektívát ölel fel, hiszen jóformán napjainkig vezet el, a századforduló jónéhány kérdését is felveti. Igazi korszaka azonban a klasszicizmus és a romantika, ha stílusokban fogalmazunk, vagy másképpen a nemzeti ébredés kora a zóna egyes népeinél, tehát a 18. század derekától a 19. század második feléig tartó korszak, hogy időrend szerint is világossá tegyük, miről van szó. A legtöbb tanulmány valamilyen formában ehhez a korszakhoz kapcsolódik. Fried István persze nem zárkózik be a kelet-közép-európai irodalmakba, nemcsak ezek közt tud meglepő, de egyúttal meggyőző párhuzamokat vonni, hanem mindig biztos kitekintése van az egész európai irodalomra, érdeklődési körének megfelelően természetesen Goethe válik gyakran a viszonyítási ponttá vagy közvetítővé. Bámulatos a sokoldalú ismeret, a jártasság tucatnyi nyelven írt művekben, meg