Századok – 1991
Közlemények - Kabdebó Tamás: A magyar–ír párhuzam és Arthur Griffith magyar történeti forrásai III–IV/309
ARTHUR GRIFFITH MAGYAR TÖRTÉNETI FORRÁSAI 325 zésére szólítja fel honfitársait. 1916-ban D.9 3 azon az állásponton volt, hogy a Sinn Fein-politika még kipróbálásra vár. Röpiratának végén a magyar és ír történelem eseményeit párhuzamba állító táblázat után írta: „1916. ír Köztársaság Kikiáltása. Felkelés leverése. Redmond94 D és a „Párt" elfogadja az elszakadásra tett javaslatokat. Elszakadás meghiúsulása az ír viszály miatt 1917?" Számos forrásból tudjuk, hogy a röpirat megjelenése idején Griffith a readingi fegyház foglyaként őrzőivel szemben gyakorolta a passzív ellenállást. A Sinn Fein-féle állásponttal az 1917-ből való Kis nemzetek (Small nations)95 című röpiratban találkozunk újra. Ebben Írország olyan kisnemzetek közé soroltatik, mint pl. Lengyelország, Magyarország, Görögország stb., és a végkövetkeztetésben ott van Griffith programjának újbóli kifejtése: a Feltámadás harmadik, 1818-as kiadása,96 ugyanabban a megvilágításban. Más szóval Griffith az erőszakmentességben hívő Sinn Fein-tagok hallgatólagos támogatásával az ügy védelmében mégegyszer felmutatta a békés út lehetőségét — ezúttal európai viszonylatban, tehát szélesebb kitekintéssel -, mint amit többek között Írországnak is választania kell. Az 1904-es és az 1918-as kiadás szövegének összehasonlítása 6% változást és 60%-os terjedelemnövekedést mutat. Az 1918-as szövegben a többlet főként az előszóban, a bevezetésben és a függelékben jelentkezik. Griffith érdeklődése nem szűnt meg Magyarország iránt, és olvasmányai révén — elsősorban Knatchbull Hugessen97 és Arthur Delisle98 könyveiből — továbbra is figyelemmel kísérte az ottani eseményeket. A kiegészítések nagy részének forrása egy Pitt és a Sinn Fein politikájáról szóló, 17 cikkből álló sorozat, amelyet 1911-től újra nyomtak, és az Írország gazdasági elnyomása (The economic oppression of Ireland) című önálló cikk. Valójában a Griffith által meghirdetett politika érettkorú megfogalmazásai. A változások közül a legfigyelemreméltóbb a republikanizmus kérdését érinti, mely többé nem létfontosságú Griffith szemében. Úgy tűnik, újabb olvasmányai és a történelem további eseményei (Ferenc József meghalt 1916-ban, a magyarok mégsem kiáltották ki a köztársaságot) meggyőzték arról, hogy még Kossuth sem volt köztársaságpárti,99 míg száműzetésbe nem kényszerült, továbbá egyre inkább belátta, hogy az ír társadalom összetétele aligha engedné, hogy katolikusok és protestánsok egy ír köztársaságban egyesüljenek. A második lényeges változás, hogy némiképp enyhült Griffith Görgey iránt érzett neheztelése a fegyverletétel miatt. Ez minden bizonnyal az addig ismeretlen szempontok megismerésének tulajdonítható.101 A harmadik változás a magyar nyelv szerepének megítélésével kapcsolatos, melynek kizárólagossá válása arra az időre (1918) sértette azokat a milliókat, akiknek a szülei még más nyelven beszéltek. Ez a nemzeti nyelv jogainak visszaállításáért folyó küzdelem sikerét volt hivatva illusztrálni, melyet Griffith az ír nyelv felkarolása érdekében hozott példa kedvéért némiképp eltúlzott. Ami 1867 és 1914 között történt, az valójában a magyar nyelv hivatalos erőltetése volt az etnikai kisebbségek nyelveinek rovására. Ezzel az erőszakos eljárással Deák sem értett volna egyet, mert azt vallotta, hogy minden nemzetiségnek joga van ahhoz, hogy gyermekei anyanyelvi oktatásban részesüljenek.102 A kiegészítések sorában az utolsó a magyarországi Sinn Fein-intézmények felsorolása.
