Századok – 1991
Közlemények - Kabdebó Tamás: A magyar–ír párhuzam és Arthur Griffith magyar történeti forrásai III–IV/309
316 KABDEBÓ TAMÁS előtt 1898-ban hazatért Írországba.3 9 A Transzválban töltött évek Parnell4 0 bukását, majd a nemzeti frontvonal szétzilálását követően Griffith életében egy másfajta tevékenység, az önvizsgálat és a számvetés időszaka volt. Az önkormányzatpártiak mozgalma (Home Rule Movement) ugyanis felemás érzelmeket váltott ki belőle: mindvégig csodálta Parnell személyét, azonban a párt programját túl óvatosnak ítélte. 1897.ben egy „nagyszerű magyarral" hozta össze a sors Transzválban. A United Irishman 1900. április 28-i számában így számolt be megismerkedésük történetéről:41 „Gyanútlanul kafir nyelvleckéket vett tőlem... és a zulu szakácsnak hamarosan el is dicsekedett tudományával, imígyen: «Én vagyok a világ legnagyobb szamara.» Az vigyorgott, és buzgón helyeselt. Felfedezvén, hogy rászedtem, a derék magyar hazafi — mert valóban az volt — megesküdött Kossuthra, Görgeire és Bemre, hogy végez velem. Végül egy szivarral megváltottam az életem és örök barátságot fogadtunk egymásnak." Nézzük, hogy e tréfás bevezető után hogyan alakultak Griffith magyar kapcsolatai. Justice Lennon Griffith of Dublin című kéziratához írt egyik jegyzetében konkrét bizonyítékról tesz említést, mely szerint Griffith 1901-ben ír és angol újságok garmadáját böngészte át Magyarországról szóló vezércikkek után kutatva, valamint hogy John Mitchel Börtönnaplóját is forgatta, elsősorban az 1848/49-es magyar szabadságharcra utaló részletek kedvéért. Transzválba távozása előtt Griffith a számos egyesület között a Fiatal Írország Társaságának (Young Ireland Society) is tagja volt, és hazatérése után William Rooneeyval közösen megalapította a United Irishman c. politikai hetilapot. A névválasztás már önmagában is felidézi az ír 1848-as mozgalom légkörét és célkitűzéseit, amelyek, mint láttuk, rokonságot mutatnak a mi szabadságharcunkéival és az utána következő időszakéival. Abból, hogy sohasem említette O'Brient ebben a vonatkozásban, egészen bizonyos, hogy Griffith nem olvasta Útinaplóját, amely a magyaroknak az alkotmány kérdésében elfoglalt álláspontját példaként állította Írország elé. Az ellenben igen valószínű, hogy miközben visszamenőleg magyar tárgyú anyag után kutatott az újságokban, talált is két cikket a Freeman's Journal-ben, az 1860. május 26-it „W", az 1866. augusztus 4-it „Eta" aláírással. Az egyik, a jelen tanulmány szempontjából különösen érdekes Írország és Magyarország: párhuzam című42 megállapítja, hogy a magyar alkotmányt 1849-ben ugyanúgy hatályon kívül helyezték, mint az írt az Act of Union életbelépésekor. A magyar ügy tanulsága címet viselő második szerint ahogy a Deák által képviselt követelések megegyeztek az 1782-es ír nemzeti követelésekkel, úgy most Írországon a sor, hogy Deák követeléseit magáénak vallja. Jó 16 évvel később a világsajtó hírül adta Deák halálát,43 amelyből Griffith egyébként más forrásból is értesülhetett, lévén járatos a magyar államférfi életéről és személyéről szóló irodalomban. Nem tudjuk biztosan, olvasta-e az Irish World (New York) 1876. február 12-i számában közölt nekrológot, a számos megemlékezés egyikét, mely szerint az Irish Association részvéttáviratot küldött Budapestre, Deák példaadása előtt mint „az idegen elnyomás ellen küzdő hazafiság örök jelképe" előtt hajtva fejet. Különböző hangsúllyal és eltérő részletességgel, ám Griffith valamennyi életrajzírója említi, hogy miután Dél-Afrikából hazatért, tanulmányozni kezdte a középeurópai politikát, és „csodálattal adózott a magyarok küzdelmének".44 1899-ben már cikket közölt „Nationalist" álnéven, amelyben egy „National Organization" felállítá-
