Századok – 1991

Közlemények - Kabdebó Tamás: A magyar–ír párhuzam és Arthur Griffith magyar történeti forrásai III–IV/309

ARTHUR GRIFFITH MAGYAR TÖRTÉNETI FORRÁSAI 313 ben való részvételnek a megtagadását jelentette. Mindeme nehézségeket megtetézte a Birodalom szempontjából vesztes francia háború 1859-ben. Ez a háttere az 1849 óta első, az 1861-es országgyűlésnek, mellyel végre párbeszéd kezdődött a magyar parlament és a király között. Ez idő tájt határozta el William Smith O'Brien, A Fiatal Írországért száműzött vezetője, hogy Magyarországra látogat.26

O'Brient 1848. augusztus 15-én tartóztatták le, és mint hazaárulót, kötél általi halálra, felkoncolásra és felnégyelésre ítélték. 1849 elején azonban Viktória királynő a halálos ítéletet életfogytiglani kitoloncolásra változtatta, és még az év nyarán O'Brient Tasmániába szállították. John Mitchelnek sikerült megszöknie, O'Brient azonban egészen 1854-ig ott tartották, mikor is kegyelmet kapott. Ugyanabban az évben visszatért Európába, és 2 éves brüsszeli tartózkodás után 1856-ban hazatelepült Írországba. 1859-ben amerikai körutazást tett. 1861-ben pedig ellátogatott Németországba, Ausztriába és — Magyarországon át — Lengyelországba. Mivel hazatérését valószínűleg azzal a feltétellel engedélyezték, hogy többet nem ártja magát a politikába, O'Brien sohasem próbálkozott útinaplóinak kiadatásával,27

amelyből kitűnt volna, hogy elkötelezettsége az ír függetlenség ügye mellett mit sem változott. A magyarországi látogatását megörökítő feljegyzések 3 hét eseményeiről számolnak be augusztus 14-ével kezdődően, mikor gőzhajón Pestre érkezett — szeptember 18-ig, amikor az észak-magyarországi Hotkóczot odahagyva kocsijával átkelt a lengyel határon.2

8 O'Brien előzőleg Bécsben állt meg, ahol feltűnt neki, hogy az éppen ülésező birodalmi parlamentből hiányoztak a magyarok, azaz távolmaradt a képviselők kétötöd része. Ekkor úgy döntött, hogy az ugyancsak ülésező diéta kedvéért Pestre utazik, hogy megismerje a magyarok álláspontját és „harcmodorát". Az országgyűlés karzatáról, kitűnő tolmácsok társaságában hallgatta meg Deák záróbeszédét, mely igen nagy hatást tett rá. Deák nem engedünk a negyvennyolcból záróbeszédét és álláspontját a világsajtó is ismertette, és O'Brien paragrafusokat másolt le ebből naplójába.29

„Életem egyik legszebb napja volt", summázott O'Brien naplójában. Személyes tapasztalat és eszmecsere útján bőven volt alkalma tájékozódni a magyar helyzetről. A parlamenti ülésszakot megelőző nyolc nap folyamán O'Brien a magyar földbirtokosokkal eszmét cserélt a „passzív ellenállás" taktikájáról, az osztrák kormány ellenintézkedéseiről, a király által 1848-ban szentesített törvények visszavonásáról, a független magyar kormány felállításáról, a magyar országgyűlés jogköréről. Közvetlenül a határozati parlament eloszlása után O'Brien vidékre utazott. A látottak alapán arra a következtetésre jutott, amit majd 43 év múltán Griffith fogalmaz meg újra, hogy a nemzeti országgyűlés kikövetelése az az út, melyen Írországnak haladnia kell, hogy függetlenségét kivívja.30 A következő 6 év során az 1861 és 1867 közötti időszakban Ausztria és Magyarország között enyhült a — társadalmi, gazdasági és jogi — feszültség. A monarchia gazdasága nem nélkülözhette a magyarországi terményfelesleget. Magyarország fejlődő gazdaságának kapóra jött Ausztria likvidtőkéje. 1866-ban Poroszország a német hegemóniára pályázva hadat üzent Ausztriának, és Königgrátznél — akárcsak a franciák az 1859-es solferinói ütközetben — tönkreverte. A magyar alkotmányos ellenállás mellett ez a vereség képezte a Kiegyezés alapját, amelyet 1867-ben kötött