Századok – 1991
Közlemények - Czövek István: Modernizálódás és oktatáspolitika Oroszországban a 19. század második felében III–IV/298
306 CZÖVEK ISTVÁN az oktatásügy kérdésében ezek olyan következményekkel járhatnak, melyek egész nemzedékek sorsára végzetesek lehetnek".2 0 Ezek után áttér konkrét mondanivalójára, D. A. Tolsztoj gróf oktatásügyi koncepciójának védelmére, aki nem kevesebbet akart, mint visszavenni az egyetemektől az éppen néhány éve visszaadott önkormányzatot. Katkov teljes odaadással támogatta a tervet, és a Tolsztoj elgondolásával szembeni ellenállás okait egészen más területeken kereste. Igyekezett a cárt meggyőzni arról, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Katkov szerint az elégedetlenkedők egyik központja a Lengyel Királyság, ahol Tolsztoj bevezette az orosz oktatási nyelvet. Az elégedetlenség másik forrása az lehet, hogy a népiskolákat a miniszter ki akarta vonni a zemsztvók hatásköréből, s csak harmadsorban említi az egyetemek ellenállását autonómiájuk tervbe vett csorbítása miatt. Bíráló szavakkal illeti Golovint, aki ezt a lehetőséget biztosította a felsőoktatási intézmények e csoportjának „Egyetemeink szervezeti keretei olyan anomáliát képviselnek, ami egyetlen más országra sem jellemző. Ezzel a szervezeti szabályzattal (az állam) lemondott szent és elvitathatatlan jogáról, hogy a saját hivatalnokait, népének tanítóit ő képezze olyanná, amilyenre szüksége van."21 Véleménye szerint jelenleg az egyetem professzorai önkényeskedő, kifejezetten az állam érdekeit sértő magatartást tanúsítanak, s ennek csak az vethetne gátat, ha az állam újra kezébe venné az intézmények irányítását, megszabná a tanítandó anyag mennyiségét, minőségét stb. Ennek hiányában ugyanis a lehető legrosszabb dolog történik az ifjúsággal: az egyetem oktatói saját elképzeléseiknek megfelelően alakítják előadásaikat, míg az államvizsgák tematikája egészen mást kér számon a hallgatóktól. A Katkov által jónak tartott és Tolsztoj gróf koncepcióját ismétlő elképzelés szerint a központi irányítás alá kerülő egyetemeken „a professzorok kénytelenek lesznek pontosan arról előadást tartani, amit majd az államvizsgán is követelnek a hallgatóktól, akik, ha jogot formálnak állami tisztségekre, az ehhez kapcsolódó tudományokról kell számot adjanak, nem pedig arról, ami a professzoraik eszébe jutott, s ami lehet, hogy egyáltalán nem felel meg sem a tudomány, sem pedig az állam által támasztott követelményeknek. Másrészt a hallgatók kiválaszthatnák tanáraikat, akik jobban és igazabb módon tudják irányítani őket annak a tudásnak a megszerzésében, amelyről az államvizsgán kell számot adniuk."22 További előnye lenne az önkormányzat megszüntetésének Katkov véleménye szerint az, hogy a „professzorok megszabadulnának az intrikákban járatosabb társaik önkényeskedéseitől, azokétól, akik a testületekben magukhoz ragadják a hatalmat, s akik a velük szembehelyezkedőket hol a hallgatók révén, hol pedig azzal terrorizálják, hogy a szolgálat megújítása alkalmával ellenük szavaznak. Ezért az egyetemi tanácsokban jelenleg nincs is szabad véleménynyilvánítás. Egyetemi hallgatók felügyelete és védelme a káros befolyásoktól csak egy teljesen új szervezeti szabályzat bevezetésével valósulhatna meg"23 — írja egyik levelében. S még egyszer nyomatékosan felhívja a cár figyelmét a kérdés mielőbbi, ebben a szellemben történő rendezésére, mert a problémák egyre nehezebbé fogják tenni a kormány helyzetét, s nemcsak a közoktatási tárcáét. Egy másik levelének kezdő sorait szállóigeként is lehetne idézni: „Semminek sincs nagyobb szüksége a stabilitásra és a nyugalomra, mint az iskolának."2 4 Ezután
