Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
KÖZLEMÉNYEK Stefan Kováts AZ 1849. ÉVI OROSZ KATONAI INTERVENCIÓ MAGYARORSZÁGON* A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában Az 1849. évi orosz katonai intervenció, amely a magyar forradalom és szabadságharc leverésével végződött, maradandó szerepet játszott nemcsak Magyarország, hanem az Osztrák Birodalom történetében is, mert nemcsak a két ország, Ausztria és Magyarország, hanem az I. világháborúig a Habsburgok és a Romanovok birodalmának egymáshoz való viszonyát is meghatározta. Mivel az orosz beavatkozás nem egy ad hoc határozat eredménye volt, hanem az összeurópai helyzetből állt elő, azért célszerűnek látszik, hogy az alábbiakban először röviden áttekintsük a „Szent Szövetség" alapítása (1815. szeptember 26.) óta történt irányadó eseményeket. A Bécsi Kongresszus Európa újjáalakításával eltüntette a napóleoni uralom nyomait.1 A nagyobb hatalmak nagyobb darabot kaptak a felosztásra szánt „kalácsból", míg a kisebb államok esetleg üres kézzel távozhattak, mert a kongresszus a dinasztikus szolidaritás princípiumait is csak reális, tehát korlátozott alapokon érvényesíthette. Ausztria kérségtelenül „nyertesnek" számított, de a tényleges „győztes" a háttérben meghúzódó Anglia lett, mert sikerült neki megtörni Franciaország kontinentális hegemóniáját, s megszerezni jövendő kolóniáihoz vezető sziget-láncolatot, és végül Ausztria megerősítésével az egyensúlyt helyreállítani Oroszországgal szemben.2 Az önkényesen megteremtett határok — eltekintve a Balkántól, Belgium és Hollandia 1830 utáni különválásától — lényegében 1848-ig változatlanok maradtak. Ez azonban nem jelentett az egyes államokon belül nyugodt viszonyokat. A megoldatlanul hagyott gazdasági és szociális problémák egyre súlyosabbá váltak, és érlelődtek egy általános európai forradalom feltételei. A Bécsi Kongresszust követő tanácskozások Tropauban (1820), Laibachban (1821), majd Veronában (1822) kiegészítették a Szent Szövetség programját, és deklarálták tagállamaik intervenciós jogát a „forradalmak szelleme ellen" Európában.3 Azonban a legszentebb szövetség sem tudta az államok közti érdeksúrlódásokat, a felgyülemlett feszültségeket megszüntetni. Ez a tény elősegítette a Szent Szövetség feloszlását, melyről kiderült — Castlereagh angol külügyminiszter szavaival élve — hogy az se nem szent, de még kevésbé volt igazi szövetség. A Szent Szövetség végének közeledtét két esemény jelezte: a görög szabadságharc (1823-1829) és az 1830. évi júliusi francia forradalom. A görög szabadságharc kirobbanása felvetette az osztrák-orosz együttműködés kérdését. Metternich
