Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
22 MAKKAY JÁNOS jesen izolált helyzetben más ismert népvándorlásokkal és nyelvmozgásokkal összehasonlítva is különösnek tűnik tájékozott kutatók számára is. Különösnek, mert a történeti példák túlnyomó többsége azt mutatja, hogy a számbeli kisebbségben lévő, új területet meghódító és ott államot alapító jövevények általában a meghódított terület őslakosaiba asszimilálódnak, és rendre azok nyelve, bár a hódítók neve marad uralmon. Ilyen esetekre a francia normann mellett más példákat is lehet találni. Egy másik normann ág, a varégek vagy a ruszok alapítják meg a 9. század második felében Kiev és Novgorod körül az első keleti szláv államot, a kievi Rusz-t, miközben ők maguk rövid idő alatt teljesen felszívódnak nyelvileg. A bolgár állam megalapítása azoknak a török nyelvű hódítóknak tulajdonítható, akik 680 körül Aszparuh kán vezetésével Bizánctól szerezték meg az akkor már szláv nyelvű területeket, és hamarosan ők maguk is asszimilálódtak abba. Említhetnénk azonban az Észak-Itáliát megszálló langobardok — Lombardia esetét is, vagy mint egészen korai példát, az i.e. 16. századból azt, hogy Mitanni államában bizonyára csak maguk az uralkodók és egy szűk vezető réteg tartozhatott valamilyen indoárja nyelvű törzsbe, a lakosság nem (és ennek megfelelően hamarosan el is tűnik a szemünk elől). Ε történeti példák azt sugallják, hogy az Árpádok vezette honfoglalás szinte az egész világon egyedülálló — bár elvileg nem kizárható — jelenség lenne, amikor ugyanis egy viszonylag kis létszámú etnikum rendkívül rövid idő (néhány év!) alatt uralma alá hajt egy igen nagy (és nála nyilván jóval nagyobb lélekszámú lakossággal bíró) területet, ott — ahol korábban államalakulat önállóan soha nem jött létre — egy évszázadon belül államot alapít, és eközben a saját nyelvét abszolút uralomra juttatja, minden őslakót asszimilálva. Már ti. akkor kellene erre a következtetésre jutnunk, ha feltesszük, hogy az Árpádok vezette törzsek mindegyike (a kabarság kivételével), vagy túlnyomó többsége ómagyar nyelvet beszélt. Ilyen előfeltételek mellett az Árpádok vezette honfoglalásnak sem az antik világban, sem a feudalizmus korai századaiban nem lenne egyetlen történeti párhuzama sem! Ilyen jellegű kérdéseket vizsgál az indoeurópai nyelvű népek őstörténetéről írott, 1987-ben megjelent könyvében Colin Renfrew, 90 aki jelenleg alighanem a legnagyobb hatású régészeti írók egyike. Annak megértéséhez keres modelleket, hogy a (szerinte Kis-Ázsiában i.e. 7000-6000 körül még egységes) indoeurópai alapnyelv szétválása után annak egyes dialektusai vagy ágai milyen folyamatok során terjedtek szét óriási távolságokra (Izlandtól Hátsó-Indiáig egész Eurázsia teljes középső sávján) néhány évezred, történetileg tehát rövid idő alatt. Természetesen eközben nem lakatlan területeket hódítottak meg, hanem olyan népekre telepedtek rá, amelyek valamilyen más, nem indoeurópai nyelv dialektusát beszélték. Renfrew kérdése tehát az, hogy „egy adott nyelvet milyen körülmények között kezdenek el átvenni és beszélni egy adott területen. ...Egy olyan folyamatról van szó, amikor egyazon területen egy ott beszélt nyelvet felvált egy másik, és ezt egy másik, feltehetően határos területről hozza magával a népesség, onnan, ahol az volt használatban."91 Három lehetséges modellt állít fel a nyelvterjedés/nyelwándorlás leírására, olyan esetekben, amikor az nem egyszerűen nyelvi diffúzió, hanem népmozgással is jár. Az egyik a manapság nagyon divatos „hullámszerű terjedési modell" (wave of advance model), amely egyébként nagyon emlékeztet a Johannes Schmidt által 1872-ben megfogalmazott „hullámelméletre". Ennél a hullámszerű terjedésnél új termelési mód és technológia terjed el
