Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 259 idején tartózkodtak a német útmutatások megszívlelésétől, és nem vállalták a provokatív jellegű csapatmozdulatokat Galíciában.14 5 A harci kedv további apadása volt megfigyelhető a közvélemény soraiban is. Ugyancsak a bizonytalan német magatartás késztette nagyfokú óvatosságra a január 5-i közös miniszteri konferencia résztvevőit, amikor a keleti határok megerősítéséhez szükséges katonai intézkedések anyagi fedezetéről még decemberben elkezdett vitát folytatták.14 6 Jellemző módon a Berlinnel folytatott eszmecsere tanulságait éppen a magyar miniszterelnök foglalta össze, aki ezúttal már egyenesen attól óvott, hogy a Monarchia „egyoldalú eljárással" egy oroszellenes háborúba „belerángassa" német szövetségesét. Belátta, arra van szükség, hogy tartós éberséggel kivárják, amíg Németországban majd megint felülkerekedik a háborús hajlam. De a feszültség állandósulásának prespektívája sem töltötte el lelkesedéssel a konferencia résztvevőit: immár egymást követő második télen kellett rendkívüli hadikiadások fedezéséről gondoskodniok. Ha a háborús veszély állandósul, ez teljes gazdasági romlásba viheti a Monarchiát - érvelt az osztrák pénzügyminiszer. Abban jutottak egyetértésre, hogy a folyamatos fegyverkezési versenyt a Monarchia képtelen elviselni. Az orosz fenyegetéssel szembeni közös, összehangolt eljárás kidolgozását célzó, Bécs által kezdeményezett casus foederis vitának 1888 elején volt még egy utószakasza. Feltehetően uralkodója kívánságára,147 akit katonáihoz hasonlóan nagyon elkeserített a német kancellár oly kategorikus visszautasítása, Kálnoky újból megpróbálta Bismarckot rábírni, legalább elvileg ismerje el a kettős szövetség tartalmi pontosításának szükségét. Január 12-én terjedelmes utasítást fogalmazott meg Széchényinek, és ebben sokhetes magyarázkodás után először tett félénk kísérletet arra, hogy támadólag lépjen fel Berlinnel szemben. Célzást tett arra, hogy Ausztria mérlegeli, vajon célszerú-e vállalnia az erejét meghaladó feladatot, hogy egyedül szálljon szembe egy orosz agresszióval. Berlin makacs elzárkózása miatt a Monarchiának esetleg célszerűbb a számára végzetes konfliktus elhárítására kétoldalú különegyezményt kötni Oroszországgal.14 8 A közvetlen Bécs-Pétervár alkuval való fenyegetés, kezdetben úgy látszott, a visszájára sült el. Berlinben a célzást nem a kettős szövetség lazítási kísérleteként, hanem épp ellenkezőleg fogták fel, a három-császár-szövetséghez való visszatérést látták benne. Herbert Bismarck az utasítást tolmácsoló Széchényit még bíztatta is: bátran áldozzák fel Bulgáriát, ők ebben készek segíteni!14 9 A kancellár figyelmét azonban aligha kerülte el a célzás mélyebb értelme, és végre először a hosszú válság történetében megértőnek mutatkozott az elkeseredett bécsiek óhaja iránt. A Keleten bekövetkezett enyhülés és a soros francia belpolitikai válság elülte nemcsak a két párhuzamos háború és annak részeként egy német semlegesség közepette zajló osztrák-orosz párharc esélyét csökkentette a minimumra, de immár abban is bizonyos lehetett Bismarck, hogy a katonáknak sem Bécsben, sem Berlinben nem sikerült megkérdőjelezniük a politika primátusát a háborúval kapcsolatos döntésekben. Ezért aztán nem volt nehéz megígérnie, hogy ha az orosz háborús előkészületek a támadó szándékot minden kétséget kizáróan bizonyítanák, úgy Németország Ausztriával együtt maga is mozgósítana, hogy az orosz támadás kivédésére készen álljon. Ez az intézkedés - tudatta Béccsel engedménye határát a kancellár -elégséges lesz a cári hatalom elriasztásához.15 0
