Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 249 dött válság időszakában még a magyarok álltak az intranzigens oroszellenesség élvonalában. Bár a velük közösen kimunkált stratégiát elfogadta és következetesen képviselte Kálnoky, diplomáciai magyarázkodásaiban mégis előszeretettel utalt akkoriban a magyarok harciasságára. Alig egy esztendő elteltével, 1887 végén viszont - ezt a fentiekben tapasztaltuk - nem Budapest volt a kemény oroszellenes kiállás kezdeményezője, nem itt fújták meg a harci kürtöt. A budapesti kormány és a magyar vezető rétegek hangulatát tükröző sajtó most nem követelte a politikai irányvonal megváltoztatását, mint egy évvel korábban tette, hanem ellenkezőleg, az időközben elért balkáni sikereket méltányolva és azok megőrzését követelve a külügyminisztert immár eredményesnek bizonyult politikája folytatására ösztönözte.9 2 Kezdetben ehhez rendre még azt is hozzátették, hogy ha ez a kitartás háborút is magával hoz, azt készséggel vállalják -ám ezt azzal a következetesen hangsúlyozott feltétellel tették, hogy Németország tűzön-vízen át együtthalad Ausztria-Magyarországgal. A német fővárosban korán kezdték hangoztatni, hogy az agresszív szándék kezdeményezői és fő támogatói a magyarok. Ebben szerepet játszott a megelőző évi tapasztalat is, de talán még inkább taktikai megfontolások, amelyekre még visszatérünk. A legjobban tájékozott német diplomaták, így maga Reuss is, kétségbe vonták, hogy a magyarok háborúpártiak lennének.9 3 Orosz részről, bizonyára szintén az előző év analógiájára, a válsághangulat szítói közt ugyancsak első helyen emlegették a magyarokat. Nyilván emiatt érezte Kálnoky hasznosnak, hogy Lobanov előtt Tiszát egyenesen pacifistaként jellemezze, ami ugyan túlzás volt, de mégis jellemző.9 4 „Monarchiánk nem keresi a háborút Oroszországgal. Magyarország is barátja a békének. Országunk, nemzetünk egész, sem terjeszkedni, sem hódítani nem akarunk - írta a mérsékelt ellenzék lapja. - Nem vágyunk bosszút állni Világosért."95 Megváltozott tehát a magyarok viszonya a külpolitikához. Ezért nem alaptalan, ha 1887/88 fordulójához és egyben persze az egész többéves bolgár válság eredményeként a Monarchia javára bekövetkezett kedvező balkáni változásokhoz vezetjük vissza annak az átalakulásnak a gyökereit, amely nemsokára (Andrássy halálát követően) külsőleg is félreérthetetlenül demonstrálódik: a magyarok tartózkodása attól, hogy a Monarchián belül az orosz ellenség fő hajtóerejét képezzék. A növekvő passzivitás belső alapjává vált annak, hogy sikeres és tartós - csaknem évtizedes - új kurzus bontakozzon ki az osztrák-magyar politikában, a „mérsékelt oroszbarátság". Ez persze egy folyamat eredménye lesz, amelybe az itt tárgyalt válságból levont tanulságok szintén beletartoznak majd. Mivel a bécsi katonai konferencia döntései messze elmaradtak attól, amit a német diplomácia a Monarchiától várt, így Bismarck december 8. után sem változtatott addigi irányvonalán. Mind Deines katonai attasé, mind Reuss nagykövet tovább szorgalmazta Galícia azonnali katonai megerősítését. Kálnoky pesszimistán írta pétervári nagykövetének: Berlinben orosz támadást inszinuálnak. A meglepetésszerű háború veszélyét úgy állítják be, mintha az kizárólag Ausztria ellen irányulhatna. A német sajtó szándékkal növeli a háborús pszichózist.96 Párhuzamosan azzal, ahogyan a német külügyi vezetés kibújni igyekezett vitathatatlan szerződéses kötelezettségének vállalása alól, erősödött a nyomás Bécs részéről a kölcsönviszonynak a helyzettel adekvát újragondolására. Ez volt az a pont,
