Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 241 A külügyi és hadügyi vezetés eltérően válaszolta meg a fenti problémát, és a felfogásbeli eltérés a válság első periódusában csak növekedett. A katonák természetesen reszortfeladataikra koncentráltak; egyre jobban aggódva a további teljes tétlenség esetleg súlyos következményeitől mindinkább hajlottak hatásos válaszintézkedések foganatosítására. A Berlinből jövő impulzusok is őket erősítették. Az uralkodó viszont egyelőre külügyminiszterével értett egyet, és nem változtatott a Monarchia kiváró magatartásán. A politikai vezetés habozását Beck szomorúan tudatta berlini kollégáival. Hasonlóképp nem titkolta a németek elől Kálnoky sem a kialakult nézetkülönbségeket.57 A bécsiek nehézségei csak növekedtek, amikor nemsokára tapasztalniok kellett, Berlinben sem uralkodik összhang katonák és politikusok között az Oroszországgal szembeni magatartást illetően. Német részről kezdettől bírálták az osztrákok teljes passzivitását. Főként Deines katonai attasé mutatott különös aktivitást. Mindent elkövetett, hogy a vele jó személyi viszonyt kialakító Beck tábornokot meggyőzze a kialakult helyzet súlyosságáról, és elérje a tétlenséggel való szakítást. A téli háború lehetőségének növekedésével riogatott. Azt is hangoztatta, Ausztria túlságosan hagyatkozik Németországra, pedig védelméről elsősorban önmagának kellene gondoskodnia.58 Beck persze nem kételkedhetett abban, hogy Deines híven tolmácsolja főnökeinek nézetét. A porosz-német nagyvezérkarban azonban még bizonytalankodtak a követendő magatartást illetően. Az elvek persze adva voltak. A prevenció fő apostolának Waldersee főszállásmester számított. Akkortájt az Oroszországgal való leszámolást tartotta elsődleges feladatnak, és e felfogását nem titkolta. Egyenesvonalúan tört célja felé, terveinek megnyerte nagyhatalmú főnökét, az idős Moltke tábornokot.5 9 De novemberi megnyilatkozásai szerint még nem döntötte el véglegesen, lehetséges, illetve előnyösebb-e egy azonnali (téli) háború siettetése, vagy jobb a konfliktus kirobbantását elhalasztani tavaszig. Úgy tartotta, Németország tökéletesen felkészült a háborúra, és a külső viszonyok szintén kedvezőek: „még Bismarck művészete sem képes ennél jobb konstellációt teremteni". De joggal tartott elaggott uralkodója és a kancellár ellenállásától.6 0 A helyzet komolysága végülis arra késztette Walderseet, hogy november végén az orosz fegyverkezésről átfjgó emlékiratot állítson össze a politikai vezetés számára. Ebben hatásosan összegezte az 1878 óta szakadatlanul folyó orosz erőkoncentrálást a cári birodalom nyugati kormányzóságaiban. A memorandumot azzal a megállapítással zárta, hogy Oroszország minden kétséget kizáróan közvetlenül a háborúra készül, és legutóbbi intézkedéseivel tulajdonképpen már megkezdte hadserege mozgósítását. A memorandumot saját nevében Bismarckhoz továbbító Moltke még kategorikusabban fogalmazott kísérőlevelében: a várható orosz támadást Németországnak előnyösebb megelőzni, komoly érvek szólnak a téli háború mellett.6 1 Az emlékiratban foglaltak lényegét Waldersee nem titkolta az osztrákok elől. A készülő orosz támadás közös akcióval való megelőzésének szükségszerűségét folyamatosan hangoztatta nekik, de attól tartózkodott, hogy a téli háborúra való azonnali előkészületeket szorgalmazza. Deines e vonatkozásban önszorgalomból járt el, és ügybuzgalma nem csekély mértékben járult hozzá a Berlin-Bécs viszony összekuszálódásához.62 A politikai vezetés szándékai Berlinben kevésbé voltak átláthatóak. Bismarck számításainak megítélésében máig nagyon különböznek a nézetek. Annyi bizonyos,
