Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
Palotás Emil AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS A HÁBORÚS VÁLSÁG 1887-88-BAN A múlt század utolsó harmadában rendre visszatérő balkáni nemzetközi válságok mindegyike erőteljesen alakította a nemzetközi viszonyokat. Európa két szilárd hatalmi tömbre válása előtt az utolsó íjtagy nemzetközi erőpróba a 80-as évek közepén zajlott, több felvonásban.1 Mindegyik felvonás nyitányát az éppen csak létrejött új bolgár állam nemzeti-függetlenedési küzdelmeinek egy-egy újabb drámai eseménye szolgáltatta. 1885 őszén indult a válságperiódus a fejedelemség és Kelet-Rumélia egyesülése nyomán támadt nemzetközi bonyodalmakkal. Egy évre rá, az első bolgár fejedelem erőszakos eltávolítását követően már a közvetlen összecsapás határáig mélyültek a nagyhatalmi ellentétek, melyek középpontjában az osztrák-magyar-orosz hatalmi versengés állott. Újabb esztendő elteltével megint új felvonás kezdődött, ezt a bolgárok önkényes lépése vezette be, amellyel saját akaratukból, Európa nehezen születő elhatározásának bevárása nélkül saját jelöltjüket ültették a csaknem egy éve üres fejedelmi székbe. Az éles kontúrokkal kirajzolódó újabb szakasz sajátossága, hogy osztrák-magyar oldalon ekkor élték át az egész korszak legintenzívebb háborús pszichózisát - a rettegett orosz birodalommal való fegyveres konfliktus egy időben elkerülhetetlennek látszott. Bár a sötét felhők, amelyek gyülekezését oly aggodalommal figyelték, végülis anélkül oszlottak széjjel, hogy a pusztító vihar kitört volna, az akut válság tanulságai hosszabb időre szóltak. A bolgár nagynemzetgyűlés által megválasztott Coburg Ferdinánd a trón elfoglalása előtt szeretett volna legalább ígéretet kapni a nagyhatalmaktól az elismerésre. Kacérkodott azzal a gondolattal, hogy személyét akceptálhatja a cár.2 Reménykedett abban, hogy közvetítő szerepet játszhat a vitába keveredett két fél, a bolgár vezetőréteg és a cári kormányzat között. Ám a szófiai régensek nem hagytak kétséget aziránt, hogy Coburgnak döntenie kell: vagy a bolgár nemzet választottjaként az áhított trónt foglalja el, vagy pedig az oroszok akarata szerint cselekszik, de ez utóbbi esetben a koronáról azonnal le kell mondania.3 A habozás heteiben, amikor szinte minden hatalommal kereste a kapcsolatot, a Monarchia részéről Ferdinánd nem sok bátorítást kapott. Többfelől ellátták tanácsokkal, ezek közül a hivatalos helyről származók kifejezetten utaltak a bulgáriai utazás kalandor jellegére. Személyes ismerőse,
