Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

214 URBÁN ALADÁR borban. így legendának kell minősítenünk azt a Görgey István által közölt állítást, hogy Artúr bátyja Parndorfban találkozott volna a gyalog köznemzetőri egyenruhát viselő gróffal, aki - nyilatkozata szerint - így kívánta kötelességét teljesíteni. Valószínűsíthetően Batthyány nemcsak felkötött karral, de fegyvertelenül jelent meg.1

1 Batthyánynak a táborban tett rövid látogatását tehát a hegyfalvi levéllel kezdett tevékenység: a vádakkal és rágalmakkal való szembeszállás folytatásának tekinthetjük. De Batthyány a sajtóból tudhatta azt is, hogy a Honvédelmi Bizottmány küldötteként Pázmándy, a képviselőház elnöke a táborban tartózkodik. A vele való találkozás pedig alkalmat kínált az általános politikai helyzet megbeszélésére, valamint annak tisztázására is, hogy a naponta friss információkkal ellátott politikus miként nyilatkozik Bezerédjnek Batthyányi a fővárosba való visszatérésre ösztönző tanácsairól. Batthyány visszatér az országgyűlésre Csernátoni támadása és a feltételezett baráti figyelmeztetés Batthyányi nyilatkozatra késztette. Ennek kézhezvétele után Bezerédj azonnali válasza nemcsak helyeslést és információkat tartalmazott, hanem erőteljes bíztatást is, hogy rávegye Batthyányt a fővárosba és a politikába való visszatérésre. A baráti válasz, amikor a felsorolt politikusok bizalmát tolmácsolta, egyben kétségtelenné tette, hogy Bezerédj tárgyalt is az érintettekkel Batthyány eseüegesen megújuló közéleti szerepléséről. Erről még Kossuthtal is szót válthatott, mert a levél ezt mondja: „Úgy látom, Kossuth is óhajtaná, hogy te minél hathatósabb működésbe lépj; ő Erdélyt említette ma, hol nem jól állanak a dolgok - és te általad reménylené leginkább helyreállíthatóknak." Nem valószínű, hogy Batthyányt Kossuthnak ez az elképzelése lelkesítette volna, hiszen az nemcsak egy igen nehéz - és a központból eltávolító - működési területet ajánlott, de feltételezte azt is, hogy a grófnak azt a Vay Miklóst kellene erdélyi biztosi munkakörében felváltania, akinek utódául történt kinevezését ő ellenjegyezte, de aki a miniszterelnökséget nem vállalva visszatért korábbi megbízatásához. Ha Kossuth ötlete Batthyány számára elfogadhatatlan volt is, elgondolkodtathatta az, amit barátja a közvéleményről írt: „A közönség előtt is amennyire én látom és mások is bizonyítják, jó animatio van erántad, és bizonyára minél inkább tornyosulni fognak a veszélyek, a te személyességednek kelendősége, szükséges volta inkább fogja magát éreztetni." Mindezt azért hangsúlyozza, folytatódik Bezerédj levele, hogy meggyőzze barátját: mielőbb Pestre kell jönnie. „Itt magad szemeivel látván a dolgokat - hangzik az érvelés - és hatván közvetlen azok alakulatára, folyamatára, legjobban fogod megválasztani az utat, melyet kövessél, a hatáskört, melyben működjél." Még ha a táborba akarna is menni Batthyány, a sebesülése is amellett szól, hogy először a fővárosba jöjjön, mielőtt bármi mást tenne. A hosszúra nyúló levél végén Bezerédj szóvá tette Batthyány lemondó nyilatkozatának azt a részét, amelyben elítélte a Háznak Lamberg elleni határozatát, majd foglalkozott képviselői lemondásával. Jelen esetben csak ez utóbbi észrevétel az érdekes, amely kifogásolja Batthyány október 2-án kelt nyilatkozatának következő mondatát: „Egyben lemondok képviselői állásomról is, hogy alkalmuk legyen választóimnak politikai eljárásomról ítéletet hozni." Bezerédj szerint, ha barátja nem kívánja