Századok – 1991
Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205
210 URBÁN ALADÁR királlyal, de feltételei iránt akkor ígérték a választ, ha társait kijelölendi és felterjeszti". Ez megtörtént - folytatódik a cikk -, de sem társaira, sem feltételeire nem érkezett válasz - miközben Jellasics közeledett. Végül a kormány megerősítése helyett Lamberg küldetésére, Batthyány elbocsátására és Vay kinevezésére került sor. Vay Erdélyben, Batthyány a táborban és a lemondott nádor Bécsben: vagyis szándékosan teremtettek olyan helyzetet, hogy az ország kormány nélkül maradjon. A Pesti Hírlap október 13-án megjelent fejtegetése tehát nem Batthyány bejelentés nélküli távozására vagy visszahúzódására helyezte a hangsúlyt, hanem arra, hogy a bécsi politika lehetetlenné tette működését. Ezt követően a Batthyány politikai tisztességének igazolására törekvőknek jól jött az október 11-i Hegyfalunál bekövetkezett baleset híre. Ezt még aznap este jelentették Széli József és Reiszig Alajos kormánybiztosok, s jelentésüket - benne a Batthyány szerepét túlhangsúlyozó részletekkel - október 14-én az országgyűlésben fel is olvasták. Erre mintegy válaszul az aznap délután megjelent Marczius Tizenötödike közölte Cserző Bence néven író tudósítójának levelét, aki a Vasvári Pál által vezetett fővárosi önkéntes csapattal vonult a parndorfi táborba. Eszerint Mosonnál az Aula küldötteivel találkoztak, „kik Latour elfoglalt irományai közül néhány igen érdekes darabot vittek Pestre, melyekben - mint mondták - egy igen respectált márciusi névről is furcsa dolgok foglaltatnak". Mivel Cserző Bence levele október 10-én kelt Parndorfból, az Aula küldötteivel feltehetően előtte nap találkozhattak, így azok legkésőbb 10-én Pestre érhettek. (Információik adták Csernátoni már idézett, a volt miniszterelnök nyilatkozatát követelő írásának indítékát.) Mivel a Bécsből hozott iratok értékét a Honvédelmi Bizottmány is ismerte, Kossuth feltehetően indokoltnak tartotta, hogy közvetve fellépjenek a Batthyány személyét támadó hangokkal szemben. Erre enged következtetni, hogy a kormány hivatalos lapjában, a Közlönyben október 15-én Madarász László a Honvédelmi Bizottmány nevében tudósítást tett közzé a Todorovics elleni hadműveletekről, s abban szerepelt a kormánybiztosok levelének kitétele, miszerint Vidos táborában „gróf Batthyány Lajos nagy erélyességgel működvén, midőn a nemzetőröket Hegyfaluból az ellenség ellen vezette, lova megijedvén és vele együtt elesvén, keze kitörött". A Nemzeti ugyancsak 15-én címoldalán az országgyűlésen az előző nap délelőttjén Batthyányról elhangzottakról tudósított. 17-én a Nemzeti közölte Madarász két nappal korábbi tájékoztatóját, s ugyanezen a napon mind a Kossuth Hírlapja, mind a Pesti Hírlap tájékoztatott Batthyány balesetéről. A támadásaival egyedül maradt Marczius 17-én délután a lap élén az aktuális helyzetről elmélkedve módot talált arra, hogy a sorkatonaság átállását akadályozó „Batthyány-féle nyomorúságos politika" káros voltáról ejtsen szót.7 Mindezek: az elmúlt két hét sajtóközleményei kellően felkeltették a közvélemény érdeklődését Batthyány közelmúlt tevékenysége és az erről szóló hiteles beszámoló iránt. Ennek ellenére kétségtelenül szenzációt keltett, hogy ezt tőle magától kapták meg. Október 18-án a Kossuth Hírlapja ugyanis közölte a volt miniszterelnöknek egy név szerint meg nem nevezett képviselő barátjához intézett dátum nélküli levelét. Ebben keserűen emlegette, hogy hat nehéz hónap küzdelmei után, mialatt mindent megtett, mit a haza tőle elvárhatott, visszalépve most „az ocsmány árulással veszélyeztetett hazában rejtélyességgel vádoltatik". Mivel sokan leginkább „azon akadnak fönn", hogy mit csinált, s miért volt olyan sokáig Bécsben, Batthyány a
