Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

208 URBÁN ALADÁR tiekre. A lapzártakor beiktatott rövid szöveg szerint „a még Bécsben mulató" Batthyány „benyújtotta volna az alsóháznak lemondását a ministerelnöki hivataláról, de a ház comitéban nem fogadta el". A lemondólevél valóban beszámol a miniszterelnökségtől való visszalépésről is, de az országgyűlést illetően a lemondás a képviselőségre vonatkozott. Az információ második fele azonban megerősíti a Marczius hírét, hogy ti. arról zárt ülésen tájékoztatták a Házat, s azt nem kívánták nyilvánosságra hozni. (Mészáros Lázár emlékirataiban azt mondja, hogy Pázmándy nem olvasta fel az országgyűlésen Batthyány lemondólevelét, s azt kezdetben csak a Honvédelmi Bizottmány vette tudomásul.) A Marczius Tizenötödike az első oldalon s az első hasábban tudatta október 7-én, hogy a miniszterelnök hivataláról való lemondását közzétette a Wiener Zeitungban. Reagálása meglehetősen ellenséges: „Köszönet neki érte, hogy ezt nem egy héttel később tette... Többször írtuk már lapjainkban, hogy az ilyen emberek a legveszélyesebb pillanatban hagynak el."4 A főváros egyetlen radikális lapja tehát - mintegy a Lamberg elleni határozat igazolásául - napirenden tartotta Batthyány ügyét. Lehetséges, hogy a szerkesztőknek tudomásuk volt Pázmándy és Bezerédj leveléről, amelyben visszahívták a lemondott miniszterelnököt, s a Batthyány elleni hangulatkeltéssel akarták ezt lehetetlenné tenni.A képviselőház nyilvános ülésein ugyanakkor nem hangzott el semmiféle megerősítése annak, amit a Wiener Zeitungra hivatkozva a Marczius Tizenötödike már közölt. Sőt, amikor a Ház október 6-i ülésén Mártonffy Károly Bács megyei képviselő megkérdezte, hogy Batthyány magánemberként vagy miniszterelnökként van-e Bécsben, kitérő választ kapott. Az elnöklő Pázmándy azt felelte, hogy Vay Miklós kinevezéséig ideiglenesen Batthyány bízatott meg, s ő ilyen minőségben hagyta el az országot. De arra, hogy most mit cselekszik a volt miniszterelnök, magánemberként sem tud válaszolni. Az ellenséges, valamint a semleges nyilatkozat után október 10-én új színfolt volt a Nemzeti c. újság kishíre, amely szerint Belgiumból újabb fegyverszállítmány érkezett, s „beszélik, miszerint Batthyány volt a Spediteur, ki a fegyverek leszállítását sietteté". Ez a jelentés megállapíthatóan felingerelte a Marcziust, amely délutáni lapként jelent meg, így még aznap reagált rá Csernátoni az általa vezetett „Mákvirágok" rovatban. Bár a mindig éleshangú kritikai jegyzetek először a képviselőknek a Lajta-menti táborba küldött vadászcsapatával, majd István nádor személyével foglalkozott, fő témája a lemondott miniszterelnök volt. Utalva a Batthyány körüli régebbi és újabb szóbeszédre, az eszmefuttatás valójában fenyegető hangot ütött meg: „Már pedig héj veszedelmes egy dolog a mostani időben, ha az embert bizonyos oldalról - némi okszerűséggel és valószínűséggel - gyanúsítják, mert bizony a nép kurta processzust csinál bőszültségében." A Lamberg és Latour sorsára tett nyílt utalást követően Csernátoni szóban és tettek általi cáfolatra szólította fel Batthyányi, mert „a hír röptében mindinkább nő", és könnyen az érintett személy nyakára nőhet. „De fölszólítjuk önt nyilatkozatra - folytatódik a szöveg - főként azért, hogy tudja a nemzet, hányadán áll ön irányában? mert bizony most afféle kétkulacsos emberekre, kik mint a denevér, szárnyasok és emlősek, a honnak szüksége nincsen." Itt akár abba is maradhatott volna a felelősségrevonó jegyzet, de Csernátoni támadása mögött az az információ állott, hogy Latour irodájából állítólag olyan iratok kerültek a bécsi Aula kezébe, amelyekből Batthyány hazaáruló magatartására lehetett követ-