Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
14 MAKKAY JÁNOS vonalon egészen a Dél-Urálig a FU és az ó- európai-indoiráni/óiráni nyelvterületek közötti határvonalat jelentette. Ebben az időben a FU nyelvű népek már a dialektizálódás második szakaszában voltak, tehát proto-finn, proto-permi és proto-ugor nyelvállapotok alakultak ki, mindegyik a maga területe szerint meghatározott IE-kapcsolatokkal. Természetes, hogy fel kell adnunk azt a tézist, hogy a keletről — tehát az Urál és a Káma-vidék felől nyugat felé terjeszkedő finnugorok réteg-szerűen, először óiráni, azután balti, majd germán, végül (amikor a szlávok már benyomultak a balti területek egy részére és a Felső-Volga vidékére is) szláv nyelvkapcsolatokat alakítottak ki. Modellünkből egyértelműen következik az is, hogy bármilyen FU-protoszláv/szláv közvetlen nyelvi kapcsolatok csak nagyon későiek, általában i.sz. 4-5. század utániak lehetnek. A gödörsíros művelődés, genetikus elődei és utódai által képviselt indoiráni-óiráni és középiráni nyelvrétegeknek a tőlük északra élt FU népek nyelveire gyakorolt folyamatos hatásai fontos kulturális innovációkkal voltak kapcsolatosak: a földmívelés, az állattenyésztés és a technikai-technológiai felfedezések (kerámia, fémművesség, szántás, aratás és mások) terjedésével. Nagyon fontos kérdés lenne tehát az indoiráni dialektizálódás fokozatainak időrendi meghatározása, a hangváltozások, a jelentésváltozások, a közös újítások alapján. Sajnos, az ilyen keltezések4 8 mindmáig inkább „jóindulatú becslések", semmint megbízható összehasonlításokra felhasználható pontos időadatok. Ez a bizonytalanság vonatkozik tehát az indoiráni-FU nyelvi kapcsolatok keltezésére is. A gödörsíros művelődés (indoiráni-óiráni nyelvállapot) nyugati és délnyugati (északkelet-Balkáni) terjeszkedésének következménye volt az eredetileg kentum (óeurópai) protoszláv és protobalti, illetőleg prototrák másodlagos szatemizálása (palatalizációja). Amikor a gödörsíros tömb keleti terjeszkedése is elkezdődött (talán már az i.e. 3. évezred második felében az Afanaszjevo-kultúrával, egészen biztosan a 2. évezred első felében a katakomba sírós emelet létrejöttével párhuzamosan az Andronovo-kultúrával), akkor az indoiráni dialektizálódása már megtörtént. Bizonyosra vehető, hogy a gödörsíros keleti határától, nagyjából az Urál és Emba folyóktól keletre indoiráni alapdialektust beszélő népek soha nem éltek. Hanem csak proto-indoárják, proto-kelet-irániak és esetleg proto- nyugat-irániak (attól függően, hogy ez utóbbiak a Kaukázuson vagy Közép-Ázsián át jutottak el a Közép-Keletre). Ennek számunkra a fő tanulsága hz, hgy a valószínűleg eredetileg is az Uráltól keletre élő U, azaz proto-szamojéd dialektusokba nemhogy PIE vagy IE, de még közös indoiráni hatások sem juthattak el. Ez pontosan megfelel annak, hogy a proto-szamojédban és a szamojédban csak fejlett iráni, illetve tokhár kapcsolatoknak vannak jelei.49 Ha tehát a nagy diakrónikus térségek modelljével dolgozunk, akkor a gödörsíros és TRB művelődések kezdetével egyidőben az Uráltól nyugatra, a sztyepptől és a Pripety mocsaraktól északra, a Visztula alsó folyásától keletre, az egész erdős zónán és valamivel északabbra tőle is találunk egy nagy egységet. Ez ekkoriban, még a mezőgazdasággal való megismerkedés előtt kezdi megismerni és készíteni a kerámiát (ami Európában egészen kivételes jelenség!). Ez a legelső kerámia (a Baltikum délnyugati részétől a Visztuláig terjedő területet kivéve, ahol felső és középső őskőkori hagyományok miatt nyugati, ún. Ertebölle-típusú kerámia is van) a Baltikumban a Narva-kerámia, Finnországban pedig a Szperringsz.5 0 Az élelemtermelés-mezőgazda-
