Századok – 1991

Történeti irodalom - Kosztolnyik Z. J.: From Coloman the Learned to Béla III. (1095–1196) Hungarian domestic policies and their impact upon foreign affairs (Ism.: Makk Ferenc–Petrovics Iván) I–II/158

161 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M szerémségi támadás szervezkedésükkel nem hozható összefüggésbe. Azt sem tekinthetjük szerencsés megoldásnak, hogy a szerző — a jugoszláv és a magyar szakirodalom dj eredményeinek mellőzésével — az 1167 és 1171 közötti magyar-bizánci és magyar-velencei kapcsolatokat a régi kronológia szerint tárgyalja, és ennek következtében Dalmáciában többéves háborúskodást tételez fel magyarok és bizánciak, illetve magyarok és velenceiek között. Pedig jugoszláv és magyar kutatók már hosszú évekkel korábban bebizonyították, hogy az 1167 és 1171 között feltételezett események az 1164-1167-es időszakban játszódtak le. Természetszerűleg külön fejezetben szól a szerző III. Béla uralmáról. Mi is osztjuk azt a véleményét, hogy III. Béla a magyar középkor egyik legnagyobb uralkodója volt. A legfrissebb kutatási eredmények hasznosításának tulajdonítható, hogy Kosztolnyik III. Bélával kapcsolatban sem az 1160-as, sem az 1180-as évek eseményei során nem tesz említést ún. perszonáluniós tervekről, holott ezek a régebbi szakirodalom bevett tételei voltak. Nem fogadható el azonban azon kijelentése, miszerint Bélát bizánci neveltetése miatt nem fogadták szívesen 1172-ben Magyarországon. Ennél sokkal lényegesebb szerepet játszottak a Bélával I szembeni ellenséges magatartásban vallási és hatalmi megfontolások. Lukács érsek vezetésével a magyar klérus nagy része a bizánci egyház térhódításától félt, Géza herceg pedig Béla ellenében a maga számára ι igényelte a magyar trónt. Az írásbeli petíciózás sokat vitatott kérdésében Kosztolnyik III. Béla kora mellett teszi le a garast. A kronológiai problémák ebből a fejezetből sem hiányoznak. Béla király és András kalocsai érsek viszályát Kosztolnyik az 1170-es évek első felére datálja, s úgy véli, hogy kettejük kibékülése az 1176-ban Magyarországon tartózkodó Walter legátus közvetítésének az eredménye. Ez tette volna lehetővé azt, hogy 1179-ben a lateráni zsinaton András újból a magyar egyház legfőbb képviselőjeként vehetett részt. A korabeli források alapján azonban világos az, hogy a király és az érsek konfliktusa az 1170-es évtized végére tehető, szembenállásuk a lateráni zsinat idején még javában tartott, és csak pápai közvetítésre békültek ki egymással 1180 táján. Hasonlóan kronológiai tévedés Eufroszina anyakirályné bizánci száműzetését az 1180-as évek közepe helyett az 1170-es évek végére helyezni. Indokolt viszont a szerző azon véleménye, hogy Imre herceg német jegyessége 1180 táján a dalmáciai akciók idejére kívánta nyugatról fedezni a magyar királyságot. De semmilyen forrás nem támasztja alá Kosztolnyik azon vélekedését, miszerint az 1180-as években a NiS körüli harcokban III. Béla vlach (román) hadifoglyokat ejtett volna, és azokat azután Erdélyben telepítette volna le. Helytállónak tartjuk a szerző nézetét, hogy ti. a magyar-bizánci szövetség az 1180-as évek közepén a normann-német együttműködés ellensúlyozására szolgált. Ugyanígy elfogadható Kosztolnyik azon megállapítása, amely azt tartalmazza, hogy III. Béla a halicsi háborúk miatt nem tudott résztvenni a harmadik keresztes hadjáratban. Kosztolnyik könyve igen gazdag tematikájú munka. A monográfia egy önálló fejezete foglalkozik az Árpád-kori magyar királyság törvényhozásával, bíráskodásával és közigazgatásával. Ez a rész igen hasznos lehet azoknak a külföldi olvasóknak, akik a középkori magyar állam működésével kapcsolatban akarnak fontos ismeretekre szert tenni. A szerzőt érdekli a magyar korona problematikája is, és a Szent László kanonizációjáról szóló fejezetben azt a véleményét fogalmazza meg, hogy a szentkorona két részének egyesítése a 13.század első felében történt meg. A kötet első függelékében a dáko-román kontinuitás koncepcióját vizsgálja a szerző. Az elméletet elutasítja, de közben több vitatható megállapításra jut. A második Appendix Gerhoch prépost, pápai követ tervezett magyarországi és oroszföldi utazása elmaradásának okait elemzi. Ha befejezésül összegezni akarjuk az amerikai professzor művének jelentőségét, azt kell alapul vennünk, amit a könyv rendeltetéséről maga a szerző elmondott a Bevezetésben. Eszerint a munka célja az, hogy a magyar középkor ezen érdekes századának eseményeit közelebb hozza az olvasókhoz. Meggyőződésünk, hogy ezt a célját a monográfia el tudja érni, hiszen a 12. századi magyar történelem legtöbb kérdéséről a külföldi érdeklődő számára igen hasznos információkat nyújt. Az pedig külön érdeme Kosztolnyik élvezetes stílusban megírt könyvének, hogy problémáival, felvetéseivel és megállapításaival a hazai kutatók munkájához is további szempontokkal szolgálhat. Makk Ferenc-Petrovics István