Századok – 1991

Történeti irodalom - Great Moravia and the Beginnings of the Slovak History (Studia Historica Slovaca XVI.) (Ism.: Senga Toru) I–II/145

146 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M zadtól kezdve bevándoroltak keveréke. Kuiíera először a szlávoknak a Kárpát-medencébe való bevándorlásáról Ír, és úgy véli, hogy fél évszázaddal az avaroknak a Duna-medencébe való megérkezése előtt a mezőgazdaságilag művelhető szlovákiai területeket a szlávok már elfoglalták. A 7. századi Samo-féle birodalom kérdése fontos helyet foglal el Kuïera írásában, amely arra a nehéz és sokat vitatott kérdésre keres választ, hogy Samo vajon honnan igazgatta regnum-it. Az írott források behatóbb elemzése helyett a szlovák régészeti kutatások eredményeire támaszkodva azt a merész feltevést kockáztatja meg, hogy Samo birodalmának központja a Morva-Duna folyó összefolyásának vidékén, főleg Pozsony (Bratislava) vidékén volt (kritikájára ld. A. Avenarius, „«Goszudarsztvo Szamo»: problemi arheologii i isztorii". in: Etnoszocialnaja i polityicseszkaja sztruktura rannyefeodalnih szlavjanszkih goszudarsztvo i narodnosztyej. Moszkva 1987. 65-74.). Samo birodalma rövid életű volt, és ezt követően közel két évszázadig, míg a morva fejedelemség meg nem jelenik a történelem színpadán, alig rendelkezünk írott forrásokkal a szlávok további sorsáról. A 9. századi Pribina-féle fejedelemség Nyitra központtal Kuíera szerint egy szilárd és jól szervezett egység volt, és Mojmírnak nem sikerült teljesen megszüntetnie a nyitrai fejedelemség területi önállóságát, és Nagy Morávia fennállásának egész ideje alatt ez az eredeti dualizmus meg is maradt. A szerző ebben a megkülönböztető alapban leli magyarázatát a szlovák etnikai önállóság keletkezésének és fejlődésének. Végül úgy véli, hogy a Samo korától Nagy Morávia bukásáig terjedő időszak történeti fejlődésének olyan szilárd alapját teremtette meg, amelyet a soknemzetiségű magyar államon belül a hosszú, majdnem ezer évig tartó függőségi helyzetük sem tudott szétrombolni. Ilyenképpen is elképzelhető a szlovák nép őstörténete — bár ez a nézet kevésbé megalapozott —, hiszen nemcsak hogy a szlovák nép korai történetéről, de a Kárpát-medence egész szlávsigának történetéről is csak igen kevés adattal rendelkezünk, és ez különböző értelmezésekre adhat lehetőséget. Peter RatkoS „Nagy Morávia területi fejlődése (fikció és valóság)" c. tanulmányában igyekszik pontosabbá tenni Nagy Morávia fekvését és kiterjedését, vitatkozva mindenekelőtt Boba „Moravia's History Reconsidered (The Hague 1971)" c. könyvében kifejtett nézetével, amelyet áltudományosnak és Csehszlovákia- ellenesnek bélyegez. Lehet, hogy Boba merész hipotézise, miszerint Nagy Morávia — a „Nagy" jelző értelme régi/ősi — Pannóniában volt Szirmium központtal, sokak számára nem meggyőző, de könyvéből, amelynek horvát fordítása is megjelent Spalatóban 1986-ban, nem derül ki a fent említett tendencia. Ha Ratkoí már vállalkozott volna Boba nézetének megcáfolására, kívánatos lett volna a többi külföldi (pl. amerikai, bolgár, osztrák stb.) tanulmányra is hivatkoznia, amelyek Boba véleményét részletekbe menően elemzik — támogatják, vagy elutasítják. RatkoS szerint Szvatopluk Nagy Moráviájának neve a Mojmiridák hatalmának szétesése után már a 40 évvel későbbi időkből jól adatolható, s így nem lehet a 19. és 20. századi nacionalisták találmánya. Akkor a 10. századból származó forrásban, Bíborbanszületett Konstantin „A birodalom kormányozása" címen ismert művében szereplő Nagy Morávia mivoltának és földrajzi fekvésének egyaránt összhangban kell lennie RatkoS és mások elképzeléseivel a Nagymorva birodalomról, és ha nem, ezt meg kellene indokolni. A Konstantin által használt „Kereszteletlen Nagy Morávia" kifejezés alatt Ratkoí a Tiszántúlt érti, amelyet szerinte Szvatopluk meghódított. Ha így van, akkor nem ott volt Nagy Morávia? RatkoS szerint nem, és ezért megemlít még egy „Keresztelt Moráviá"-t is, ahol nagy Morávia központja volt. Úgy látszik, hogy RatkoS szïrint a Konstantin által említett „Nagy Morávia" és „Kereszteletlen Nagy Morávia" sem földrajzi, sem pedig időrendi szempontból nem azonos. Most akkor hány Nagy Morávia vagy Morávia volt, kettő vagy három? Úgy gondolom, hogy RatkoS írásában, amelyből hiányzik a szakirodalomra való kellő hivatkozás, nem sikerült meggyőzően cáfolnia Boba nézetét. Rudolf Krajíovi? „A nyelv Nagy Moráviában és kontinuitása a szlovákokkal" c. nyelvészeti tanulmányát teszi közzé. A szerző űgy látja, hogy a Nagy Morávia előtti és utáni periódusokra kiterjedő 9. és 10. század képezte a szlávok ősi közös nyelve — közös szláv — hanyatlásának utolsó fázisát és következésképpen az önálló szláv nyelvek (ti. szlovák, cseh, lengyel, szlovén, szerb, horvát) keletkezésének kezdetét. Igaz ugyan, hogy ezekben az időkben még nem fejeződött be a szláv nyelvek differenciálódása, de vajon beszélhetünk-e még közös szláv nyelvről? Okfejtését arra az általában elismert tézisre alapozza, hogy minden egyes nyelvnek létezése bármilyen fázisában konkrét etnikuma van, akkor Nagy Morávia nyelve és a szlovák nyelv legrégibb rétege közti folytonosságról szóló bizonyítékok logikusan bizonyítanák a nagymorva és az ó szlovák etnikum közti genetikus rokonságot is. Tanulmányának célja az e két nyelv közti genetikus vonatkozások identifikálása. így joggal várhatjuk, hogy KrajPovi? írásában a Nagy Moráviában beszélt nyelvnek a szlovákkal való hasonlóságát és szakadatlan voltát fogja bebizonyítani. A szerző azon-