Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 83 ezért nem volt könnyű, és már Gentilisnek is sok gondot okozott. Emellett az országban itt élt a legtovább az „ezüstrúdvaluta", azaz a mérlegelt ezüstben történő fizetésmód,25 4 a finom ezüstön kívül pedig, amellyel itt is, mint általában Kelet-Magyarországon, előszeretettel számoltak, mindig forogtak olyan pénzek, amelyek minősége gyengébb volt. Azt is tekintetbe kellett venni, hogy Erdélyben a gyulafehérvárin kívül más súlyok is használatban voltak: a besztercei, a kolozsvári, valamint a 14. század elejétől mind jobban terjedő budai márka. A fizetések tehát különböző súlyú márkákban és különböző minőségű ezüstpénzben történhettek. Hogy mikor melyikben, azt a helyi computus volt hivatva jelezni, egyszerű tehát eleve nem lehetett.255 Az erdélyi számítási rendszerek rejtélyét a közelmúltban Szűcs Jenő tisztázta. A báni dénárok súlyát és árfolyamát illetően Hóman hibás adataival kellett dolgoznia, ennek ellenére oly mértékben sikerült a rendkívül bonyolult problémát kibogoznia, hogy eredményei a helyesbített dénársúlyokkal még meggyőzőbbé válnak. Minthogy tanulmánya a teljes forrásanyagot is tartalmazza, az alábbiakban csupán röviden összegezem kutatásainak végeredményét, azokkal az igazításokkal, amelyeket az alapadatok megváltozása tett indokolttá. Ezek érdemben egy kérdést érintenek csupán: azt, hogy az egyes computusokat mely márkákra kell vonatkoztatnunk. Mivel az erdélyi márka, mint láttuk, nem illeszkedett a garas-computusba, a márkát itt „régi" báni dénárokban, a dénárokat pedig az 1330-as években sajátos módon latban számolták.2S 6 A leggyakrabban 11 régi báni dénárt vettek egy latra (marca antiquorum banalium, 11 pro lotone), ami azt jelentette, hogy egy márka 11x16= 176 báni dénár értékű volt. Ez a számításmód felmerül már 1320 körül mint erdélyi sajátosság, az 1330-as években pedig még jó néhányszor előfordul. Emellett felfelbukkan ugyanott egy másik számítás, amelyben egy latra 12 dénárt ( 12pro lotone) — mégpedig ugyancsak „régi báni" dénárt — számoltak. Végül egy ízben, 1335-ben és szintén Erdélyben, 10 dénáros lattal (10 pro lotone) is találkozunk, és Szűcs Jenő kimutatta, hogy hallgatólagosan ugyanezt a számítást alkalmazták egy 1331. évi erdélyi fizetésben is. A báni dénárokhoz hasonlóan latban számolták a 2/3 ezüsttartalmú kis dénárokat is, mégpedig a színezüst márka értékében (ad rationem argenti) számítva őket. Négyféle számításuk fordul elő: latonként 32, 33, 34, ill. 36 dénár; ötödikként találkozunk még — a latszámitás mellőzésével — egy 60 garasos márkával is.257 Szűcs Jenő legfontosabb megállapításai ezzel kapcsolatban a következők: 1. A többféle computussal többféle — a budai, a magyar, az erdélyi — márka ezüstértékét óhajtották kifejezni. 254 Szűrj i. m. 595. Még 1347-ben is budai finom ezüst márkával fizetnek Erdélyben (Α. V. 142), 1350-ben kolozsvári ezüstmárkával (M argenti cum pondere de Clusuar, Α. V. 413). 255 Szűcs i. m. 601-602. 256 Kivételesen még 1384-ben is előfordul Erdélyben a marca antiquorum banalium, quemlibet bannalem 3 denariis computando (ZW. II. 586; korábban Id. pl. 1345: Α. IV. 487). 257 Szűcs i. m. 604—616.
