Századok – 1990

Beszámoló - Két konferencia a II. Internacionáléról (Jemnitz János) V–VI/847

BESZÁMOLÓ 849 alakultak meg az egyes országokban a szocialista ifjúsági szervezetek, majd alaposabban foglalkozott azzal, hogy a végülis Bécsben megalakuló titkárságnak milyen volt a hatásköre, szerepe, s milyen Danneberg (a titkár) felfogása és kapcsolata a különféle irányzatokhoz, s értelemszerűen a „felnőtt Internacionáléhoz". Ezt követően hangzott el a Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviseletében Márkus László felszólalása, aki a II. Internacionálé örökségéről beszélt. Előadása egy helyén gondolatait így summázta: „A II. Internacionálé is, miként létrehozója, a szociáldemokrácia, döntően a marxi-engelsi gondolat jegyében szerveződött politikai, társadalmi és szellemi erkölcsi erővé. Ε gondolat világnézeti tartalma az emberi értelem, és az abban fogant általános emberi erkölcsiség hegemóniájának igénye. Mint jeleztem, e gondolat nem „isteni szikra", hanem az akkori valóságos emberi világ, az akkori kapitalista rend tudományosan megfogalmazott kritikája. Tehát alapvetően kritika, és csak másodsorban prognózis." Előadásában hangsúlyozta, hogy a II. Internacionálé korában lezajlott eszmei és kritikai viták mennyiben tértek el lényegileg a III. Internacionálé korában lezajlottakétól, amelyek a hatalom árnyékában, s hatalmi módszerekkel folytak. A konferencia egy második, előre kialakított nagy témaköre a demokrácia értelmezésének szociális, gazdasági és politikai vonatkozásaival foglalkozott. Ebben a témakörben az első nagy referátumot Helga Grebing, a nyugatnémet bochumi egyetem szociáldemokrata professzora (és egyúttal az Ebért Stiftung vezető tanácsadója) tartotta a „Bernstein-jelenségről". A szűkreszabott időben nem a teljes Bernsteinéletművel foglalkozott, hanem az „idős Bemsteinnel", aki közkeletű szóhasználattal „szembekerült a marxi ortodoxiával". Csakhogy a hangsúlyt nem annyira a közismert Bernstein-Kautsky vita újrafelmondására helyezte, hanem azokra a gondolatokra, amelyek Bernsteinnél újak — s amelyek, mint Grebing aláhúzta, szintén a szocialista irányú fejlődés módozatait keresték. Vagyis a hangsúly egészen máshová került, mint ahogyan az utóbbi években sok helyütt megszokottá vált. Grebing mind a bernsteini kritika, mind az átmenetre vonatkozó pozitív gondolatok jegyében egy sor konkrét ismérvet sorolt fel. így állami szinten a parlamenti tevékenység felértékelését, de emellett a lokális autonóm szervek jelentőségének felismerését, vagyis általában a demokratikus elemek felülértékelését, s ezzel a demokratikus szocializmus korai megjelenítését. Grebingnél Bernstein pozitív jelentőségének kiemelése nem járt együtt valamiféle új hagiografikus szemlélettel. Ő maga külön hosszabb részben foglalkozott Bernstein hibáival, azokkal az esetekkel, amikor Bernstein bizonyos tendenciákat túlértékelt. Ezek közé sorolta bizonyos középrétegek tartós fennmaradásának tézisét, a termelés koncentrációjának megkérdőjelezését, avagy a gazdasági válságok eltűnésének tételét — mindazt, ami ebben az egyenes és abszolút formájában nem úgy valósult meg, amint Bernstein gondolta. A Bernstein-tematikában nagyon is Grebingre rímelve tartotta meg Vadász Sándor is a maga előadását. Ugyancsak azt húzta alá, hogy míg korábban „a marxi dialektika, történetfelfogás és forradalomelmélet bernsteini bírálatára helyezték a hangsúlyt, napjainkban a helyzet megváltozott: Bernstein reformkoncepciója került az érdeklődés homlokterébe". Vadász ehelyütt a történészkörökben jól ismert nyugatnémet egyetemi tanár, a szociáldemokrata Dieter Groh felfogását idézte fel, aki Berns-