Századok – 1990
Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787
834 DOKUMENTUMOK Szakasits Árpádot és Veres Pétert is. A kommunisták és parasztpártiak az összes svábok kitelepítése mellett foglaltak állást. Én ezt a megoldást határozottan elleneztem, mert nem akartam, hogy Magyarország egykor a svábok kollektív üldözésének vádja alá kerüljön, és azt proponáltam, hogy csak azokat telepítsük ki, akik a magyar állameszme ellen egyénileg is bűnt követtek el. Felsoroltam azt a négy kategóriát, amelyet a kollektív eljárás vádja nélkül ki lehet telepíteni. 1/ Azokat, akik az 1941. évi népszámlálásnál nemcsak anyanyelvileg, hanem nemzetiségileg is németnek jelentették ki magukat, miután az abban az időben állásfoglalás volt Hitler törekvései mellett. 2/ Azokat, akik a fenti kategóriába nem esnek ugyan bele, de beléptek a Volskbund nevű magyar államellenes alakulatba. 3/ Azokat, akik önként beléptek valamilyen német fegyveres alakulatba (SS, SA). 4/ Azokat, akik nevüket egyszer már magyarra változtatták,és a nácizmus alatt újból visszanémetesítették. A minisztertanács hosszas vita után az én álláspontomat fogadta el, és ennek a négy kategóriának a kitelepítése mellett foglalt állást. A kérdés rendeleti szabályozására csak 1945 decemberében, a koalíciós kormány idején került sor. Pártom politikai bizottságával elfogadtattam, hogy a kisgazdapárt csak olyan rendelethez járulhat hozzá, amely az 1945. júniusi vagy júliusi minisztertanács határozatán alapul. Az e célból összehívott minisztertanács azonban szótöbbséggel olyan rendeletet fogadott el,12 3 amely a potsdami terminológiával élve, a sváb lakosság kitelepítését határozta el. A javaslat ellen Kovács Béla, Bárányos Károly és Antall József12 4 miniszterek • szavaztak a kisgazdapárt részéről. (Én ebben az időben, mint a nemzetgyűlés elnöke, nem voltam tagja a kormánynak.) Rajk belügyminiszter ennek a rendeletnek az alapján tette meg az előkészületeket a svábok kitelepítésére. Rettentő igazságtalanságok születtek volna így. Keserű szemrehányást tettem az akkori miniszterelnöknek, Tildy Zoltánnak emiatt a rendelet miatt. Tildy Zoltán azt felelte, hogy vele a Szövetséges Ellenőrző Bizottság úgy közölte a potsdami határozatot, hogy a svábok kitelepítése kötelező, és a közlés megkülönböztetés nélkül a potsdami terminológiát, a „németajkú lakosság" kifejezést használta. Mikor miniszterelnök lettem, megkezdtem a harcot a rendelet megváltoztatására. Aifiidőn a belügyminiszter már nem tudott ellenállni a követeléseimnek, utalt arra, hogy a SzEB szovjet elnöke nem járulna hozzá a rendelet megváltoztatásához. Felkerestem Szviridov altábornagyot, s megmagyaráztam neki, hogy igazságtalan a rendelet, mert a hazához hű és a németekkel szemben is ellenálló svábokat fogunk kitelepíteni, s ezt soha, mint igazságos eljárást, feltüntetni nem tudjuk. Szviridov hajthatatlan maradt. Végül azt mondottam, hogy ha nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, 123 Lásd: Magyar Közlöny, 1945. dec. 29. 124 Antall József (1896-1974) — jogász, kisgazdapárti politikus. 1939-től menekültügyi kormánybiztos a belügyminisztériumban; szorosan együttműködött a lengyel ellenállási mozgalommal. A felszabadulás után, 1945. máj. 24-től nov. 15-ig az Újjáépítési Minisztérium adminisztratív államtitkára; 1945. nov. 15-től 1946. jíl. 30-ig újjáépítési miniszter. 1945. nov. 4-től nemzetgyűlési képviselő.
