Századok – 1990
Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787
DOKUMENTUMOK 829 nyes módon kívánja kezelni a szovjet a potsdami kérdést, a kormánynak le kell mondania. Nem vállalhatjuk magunkra, hogy a magyar nemzetet nyomorítsuk meg súlyos terhekkel a jogi alap elejtése és a követelések gondolkodás nélküli teljesítése által. Este felkerestem Szviridov altábornagyot, és közöltem vele, hogy a pénzügyminiszternek tett kijelentése mélyen megdöbbentette a magyar kormányt. Szviridov legtagadta, amit Nyárádinak mondott, és kijelentette, hogy természetesen Nyárádi szabadon tárgyalhat Moszkvában, és tőle, illetve a magyar kormánytól függ, hogy hajlandó-e megegyezni és a megegyezést aláírni, vagy sem. Miután úgy látszott, hogy az orosz önkényeskedés szándékát sikerült visszaverni, másnapra elhatároztam az utazást. 14-én reggel felkerestem Tildy Zoltán köztársasági elnököt, elmondottam neki, hogy a párt adminisztratív vezetésével Balogh István miniszterelnökségi államtitkárt bíztam meg, a párt politikai bizottságának irányítására Varga Bélát kértem fel, a kisgazdapárt miniszteri és államtitkári értekezletének vezetését pedig Gyöngyösi Jánosnak tettem feladatává. Közöltem Tildy Zoltánnal, hogy Rákosi és Szakasits, a munkáspártok vezetői megígérték, hogy belpolitikai kérdést távollétemben nem vetnek fel — kértem azonban az elnököt, hogy az ígéret ellenére is nagyon vigyázzon a politikai életre, nehogy azt távollétemben felborítsák. Május 14-én délben autóval elindultam Svájcba. Egy heti svájci tartózkodás után közölte velem a titkárom, hogy otthon tüntetéseket rendeznek a drágaság ellen, amely tüntetések mögött azonban nyilvánvalóan politikai szándékok húzónak meg. Felhívtam a köztársasági elnököt telefonon, és megkérdeztem tőle, hogy milyennek látja az otthoni politikai helyzetet. Az elnök megnyugtatott, közölvén, hogy noha vannak kisebb személyi természetű csatározások, szabadságomat nyugodtan kitölthetem. Én magam arra gondoltam, hogy talán azért is helyes, ha a három hétre tervezett szabadságidőmet kitöltőm, mert addig odahaza nem törhet ki a válság. Lemondásom Május 28-án este, amidőn Locarnoban tartózkodtam, titkárom11 6 felhívott telefonon, és izgatottan arra kért, hogy azonnal utazzam haza. Kívánságát nem akarta telefonon indokolni, de közölte velem, hogy ez a véleménye Gyöngyösi külügyminiszternek és a köztársasági elnöknek is. Átadta a kagylót Bárányos földművelésügyi miniszternek, aki szintén nagyon izgatottan arra kért, hogy menjek haza, mert a távollétemben becsületemet kezdték ki. Jelezte még, hogy minisztertanácsra hívta össze őket Rákosi, és hogy a minisztertanács azonnal kezdődik. Titkárom annyit mondott még, hogy a minisztertanács után azonnal felhív ismét, hogy annak eredményét, vagy határozatát velem közölje. Miután a telefonhívás késett, este 8 óra után én hívtam fel tilkáromat, és megkérdeztem tőle, hogy miről volt szó. Titkárom elmondotta, '"'Kapocs Fcrcnc (1920-1977) — állami tisztviselő. 1945. jún. 1-től az Újjáépítési Minisztériumban, 1946. dec. 16- tói a Nemzeti Főtanácsnál és a nemzetgyűlés elnökségén, 1946. márc. 1-től a Miniszterelnökségen Nagy Ferenc személyi titkára és a Titkárság vezetője. 1947. máj. 28-án letartóztatták, de 1947. szept. 27-én a budapesti ügyészség bűncselekmény hiányában az eljárást ellene megszüntette, és szabadlábra helyezte. Az ÁVO még aznap ismét őrizetbe vette, és internálta.
