Századok – 1990

Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787

DOKUMENTUMOK 825 gyar hatóságok kezébe, s amennyiben ezt hajlandók megtenni, úgy a magyar kormány gondoskodik arról, hogy a magyar hatóságok Kovács Bélát átvehessék. Hosszú ideig nem kaptam választ, majd április végén egy véletlen találkozás al­kalmával Puskin követ azt mondotta, hogy nem tudják még Kovács Bélát átengedni, mert az ellene folyó vizsgálat még nincs befejezve. Kísérletek a helyzet tisztázására Kovács Béla letartóztatása után mintha a kommunisták és a szovjet dühe lecsil­lapodott volna. Március első napjaiban felvetődött a gondolat, hogy véget kell vetni a hosszantartó válságnak, és meg kellene teremteni a politikai békét. Ekkor már a kor­mány gazdasági miniszterei és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság orosz tagozata kö­zött tárgyalások folytak a Szovjetunió potsdami követeléseinek kielégítésére. Ezeken a tárgyalásokon megdöbbentő kép bontakozott ki. Kiderült, hogy a Szovjetunió nem­csak a német állampolgároknak Magyarországon lévő javait, hanem Németországnak és a német állampolgároknak magyar vállalatokkal szemben fennálló követeléseit is meg akarja kapni. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a márkában fennálló német kö­vetelések átszámításánál egészen önkényes márka-árat állapítottak meg. Rácz Jenő pénzügyminiszter jelentette, hogy a szovjet követelései többre rúgnak, mint a Szov­jetuniónak fizetendő jóvátétel, mert meghaladják a 200 millió dollárt. A politikai feszültség tovább tart. Jellemző a helyzetre, hogy az egyetértés annyira hiányzott a koalícióból, hogy a majdnem fél évvel ezelőtt lemondott Keresz­tury Dezső kultuszminiszternek10 1 a helyét sem tudtuk betölteni, és a Mistéth minisz­ter lemondásával megüresedett újjáépítési miniszterségre sem tudtunk senkit kinevez­ni. így kormányozni sem lehetett. A március 12-i megegyezés Két választás volt előttem: vagy lemondok, és utat engedek a teljes politikai ká­osznak, vagy megpróbálom még egy utolsó erőfeszítéssel megteremteni a belpolitikai békét, hogy azután ezzel elhúzzuk az időt a békeszerződések ratifikálásáig és nemze­ti függetlenségünk visszanyeréséig. A köztársasági elnök az utóbbit tanácsolta, pár­tom is hajlott a megegyezésre, bármennyire félt is a megegyezés feltételeitől. Végre március első napjaiban összeültek a pártok vezetői, hogy a pártközi béke megterem­téséről tárgyaljanak. A kisgazdapártból rajtam kívül Oltványi Imre és Balogh Ist­ván10 2 vettek részt. A kommunista pártot Rákosi, Rajk és Kádár János10 3 képvisel-101 Kcrcsztury Dezső (1904-) — író, költö, irodalomtörténész, parasztpárti politikus. 1936-tól 1945-ig az Eötvös Kollégium tanára, 1945-től 1948-ig igazgatója. A felszabadulás után belépett a Nemzeti Pa­rasztpártba. 1945. nov. 15-től 1946. dec. 6-ig kultuszminiszter, de hivatalosan csak 1947. márc. 14-én men­tették fel. 10 " Balogh István, Balogh páter (1894-1976) — római katolikus pap, kisgazdapárti politikus. 1944. dec. 23-tól 1947. máj. 31-ig a miniszterelnökség államtitkára. 1945. nov. 4-től képviselő. 1946-tól a FKgP Politikai Bizottságának tagja, 1947 februárjától a párt főtitkára. 103 Kádár János (1912-1989) — kommunista politikus, 1945 májusától az MKP KB és a Titkárság tagja. 1945. novemberétől a Nagybudapesti Pártbizottság titkára, 1946 szeptemberétől főtitkárhelyettese.

Next

/
Thumbnails
Contents