Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 5 kamara olyan dénárt bocsátott ki, amelyből 100 tett ki egy aranyat és 400 egy márkát. Az 1360-as évek végére kialakult computus szerint tehát 1 márka = 4 forint = 400 dénár (10 penza) 1 forint — 100 dénár A számítási pénzek utolsó korszaka 1378—1405 közé esik. A számítási márkák közül ekkoriban már csak a különböző penzaszámításokkal találkozunk az ország nyugati és déli vidékein. Keleten a számítási márkák szerepét e rövid időre a garasokban számolt dénárforintok veszik át (ld. a 7f fejezetben). Ezeknek di volt a rendeltetésük, hogy megkönnyítsék a számolást a magyar és különösen az erdélyi márkával. Ezért a rendszer alapjává az erdélyi pondust tették, amelyből 64 esett az erdélyi, kereken 72 a magyar és pontosan 76 a budai márkára. A pondussal együtt átvették az Erdélyben dívó négydénáros garasszámítást is. 1360 után a garas a Szepességet leszámítva mindenütt 4 folyó dénárt jelentett mindaddig, amíg a számítási garas egyáltalán létezett. A helyi márkák egymáshoz viszonyított értékét most számítási forintok fejezték ki, amelyek arányosan az alábbi márkasúlyoknak feleltek meg: 38 garasos (152 dénáros) forint budai márka 36 garasos (144 dénáros) forint magyar márka 32 garasos (128 dénáros) forint erdélyi márka 25 garasos (100 dénáros) „kis" forint budai dénármárka A számítási forintok tehát a budai és a helyi márkák értékviszonyát fejezték ki. A 38 garasos forint eredetileg, 1380 körül az aranyforintot jelentette, de az 1390-es években már csak ennek a felét, és a többi forint is arányosan kevesebbet ért. 7b. A penzaszámitás Azon a hatalmas, Szegedtől Pozsonyig és e vorialtól délnyugatra elterülő vidéken, amelyet Kováts Ferenc a báni és bécsi dénárok forgalmi övezeteként határozott meg, a 13. század közepe óta a vert pénz használata volt az uralkodó. A pénzt magyar módra penzában — azaz 40 dénáros számítási egységekben — számolták, de vidékenként eltérő módon. A penzán alapuló dél- és nyugatmagyarországi dénármárkák a 13. században alakultak ki a friesachi és a bécsi dénárok terjedése során, és használatuk a Zsigmond-korig szakadatlanul kimutatható. A szlavóniai (zágrábi, ,,geréci", báni) dénármárka20 3 a magyar kereskedelmi márkából származott, és eredetileg öt penza, azaz 200 báni dénárt foglalt magába.204 A 14. század folyamán számítási pénzként élt tovább. Ez azt jelentette, hogy mindenkor öt penzát számítottak rá, immár nemcsák „teljes súlyú jó báni 203 Zágráb királyi városnak latin Civitas Montis Grecensis nevéből 1357: marca denariorum Grecensium (Smic. XII. 428); 1371: marca denariorum Grecensium seu Vyenensium (Smic. XIV. 348). 204 1 magyar kereskedelmi márka=200 báni d= 175,384 g.
