Századok – 1990

Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787

DOKUMENTUMOK 797 Közismert tény, hogy a budapesti törvényhatósági választásokon a kisgazdapárt aratott győzelmet. A budapesti önkormányzati választások idején már folytak előkészületek az országos választásokra. A budapesti törvényhatósági választások után Vorosilov marsall megkérte Sulyokot8

és engem, hogy keressük fel őt. Arra kért bennünket, hogy kerüljük el az országos választási küzdelmet, és készítsünk egy közös listát, amelyen a koalíció valamennyi pártja együtt szerepelne. Mindent elkövetett, hogy csökkentse a budapesti választások eredményének jelentőségét. Mi tiltakoztunk a közös lista gondolata ellen, és megjegyeztük, hogy ily módon az emberek nem lennének abban a helyzetben, hogy kifejezzék a pártok arányosan megmutatkozó erejét. Hangsúlyoznom kell, hogy Vorosilov marsall megjegyezte, azt a javaslatot olyan ajánlások alapján tette, amelyeket ő bizonyos magyar körökből kapott. Nem fedte fel nekünk, hogy ezek az ajánlások honnan eredtek. Tiltakozásunk ellenére úgy tűnt, eltökélte magát, hogy a különböző pártok között megbeszéléseket és tárgyalásokat erőszakol ki, és a választási eredmények százalékos megosztását javasolta. A kisgazdapárt számára a közös listára leadott szavazatok 47%-át ajánlotta fel. A magyar közvélemény meglehetősen elégedetlen volt, amikor értesült a közös lista tervéről. Világos volt előttem, hogy a közvéleményhez kell folyamodnom a közös lista megakadályozásának érdekében. A kisgazdapárt elnökének minőségében kijelentettem, hogy össze fogom hívni a párt nagyválasztmányát, amelyben a javaslatot meg fogjuk vitatni. Amikor viszont hozzáláttam, hogy a nagyválasztmány tagjainak elküldjem a meghívókat, a magyar sajtó nyilvánosságra hozta a közös listára vonatkozó amerikai nyilatkozatot, másnap mind a kommunisták, mind a szocialisták kijelentették, hogy a továbbiakban nem ragaszkodnak a közös listához. A magyar közvélemény és a világ közvéleménye győzedelmeskedett ebben a kérdésben.9 Mi vállaltuk a választási küzdelmet a kommunistákkal szemben, és annak ellenére, hogy a kommunisták (jelentős) anyagi és technikai forrásokra támaszkodhattak, miközben minket csak a népszerűségünk segített, az országos szavazatok 57%-át kaptuk. A választások után újjá kellett alakítani a kormányt. 57%-os szavazatunk ellenére beleegyeztünk, hogy a kormányban a tárcáknak csak az 50%-át kapjuk. A mi vezérelvünk a következő volt: ha már 51%-os képviseletünk lenne a kormányban, az ország sorsáért való felelősség a kisgazdapártra esne. Egy olyan országban, ahol a megszálló csapatok a kisebbség oldalán állnak, rendkívül nehéz lett volna ilyen fele-8 Sulyok Dezső (1897-1965) — ügyvéd, kormánypárti, majd kisgazdapárti politikus. 1924-t<51 Pápán ügyvéd. 1935-tól NEP képviselő, 1937 elején átlépett a Független Kisgazdapártba. A felszabadulás után 1945. szeptember 1-től 1937. augusztus 9-ig a Pénzintézeti Központ elnöke. 1945. jún. 24-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, november 4-től nemzetgyűlési képviselő. A kisgazdapártban a jobbszárny egyik hangadója. 1946. március 12-én az FKgP elnöksége 20 társával egyetemben kizárta a pártból. Ezt követően megalakította a Magyar Szabadság Pártot, amelynek elnöke lett. 1947. június 23-án mandátumáról lemondott, s elhagyta az országot. Az Egyesült Államokban telepedett le. 9 A közös lista terve minden valószínűség szerint Balogh Istvántól, a miniszterelnökség kisgazdapárti politikai államtitkárától származott; Vorosilov marsall kezdeményezésére a koalíciós pártok 1945. október 16-án pártközi értekezleten vitatták meg. Az elképzelést az SzDP is határozottan ellenezte, s az amerikaiak mellett az angolok is nemtetszésüknek adtak kifejezést. Lásd bővebben: Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-47. Bp., Kossuth, 1975. 9-D94. old. (A továbbiakban: Balogh: Parlamenti és pártharcok.)