Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
750 PINTÉR ISTVÁN ges német akció bekövetkeztével felkészületlensége miatt katasztrófához vezethetnek. A párt központi lapja — a Béke és Szabadság — már március elején arra figyelmeztetett, hogy „mire felocsúdunk, azon vesszük észre magunkat, hogy (a németek) megszállták az egész országot". A Kossuth-rádió március 14-i adásában is arra figyelmeztetett, hogy „visszahozhatatlan alkalmat mulasztunk el a Hitlerrel való szakításra, s ha a náci hadak már hazánkban fognak állni, ha már átvették az ellenőrzést..., akkor a szakítást sokkal nehezebb, vagy éppen lehetetlen lesz végrehajtanunk". A Kállay-kormány alkalmatlan volt a német megszállás megakadályozására, a baloldal pedig a kormány nélkül erőtlen és felkészületlen. A német megszállás után megalakult Magyar Front, amelynek két pillére immár az illegalitásba került SZDP és a Békepárt volt, fő feladatának továbbra is a háborúból való kiválást tekintette, s ehhez 1944 késő nyarától már Horthy és tábora megnyerését sem tartotta kizártnak. A Magyar Frontnak Horthyhoz intézett 1944. szeptember 20-i memoranduma a román.bolgár és finn példa követésére, a Hitlerrel való szakításra szólította fel a kormányzót. Ezzel visszaszerezve „cselekvési szabadságunkat" — a hadsereg és a demokratikus pártok „együttműködésével" — az ország álljon át a szövetségesek oldalára. Ennek érdekében — a belső feltételek megteremtése mellett — fegyverszünetet kell kérnie a szövetséges hatalmak kormányaitól, hogy támogatásukkal megteremtődjenek a kiugrás politikai és katonai feltételei.137 Még a kiugrás elvetélése előtt fogalmazta meg a Kommunista párt (ekkor már e néven szerepelt) 17 pontból álló, „az újjászülető Magyarország felépítésének programtervezetét", amelyet elfogadásra a Magyar Front elé kívánt terjeszteni. Erre azonban a bekövetkezet események miatt már nem került sor. A tervezet 9. pontja foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, és a 16. az ország leendő külpolitikájával. Mindkét pont mind szellemében, mind tartalmában időt állónak bizonyult, sőt, néhány vonatkozásban még napjainkban is megvalósítandónak tekinthető. Ezért a tanulmány összegezése gyanánt álljon itt befejezésül e két pont: „9. A Népköztársaság az állam területén élő összes nemzetiségeket gazdaságilag, politikailag és kulturálisan egyenjogúnak nyilvánítja. Biztosítja a nemzetiségeknek a közigazgatásban, az állami élet minden területén való részvételüket, egyenjogú és arányos képviseletüket a törvény hozásában és végrehajtásában. A közigazgatás hivatalos nyelvét az adott vidék nemzetiségi összetétele adja meg. Több nemzetiségű vidéken minden nemzetiség nyelve a hivatalos nyelv közé felvétetik. A nemzetiségi iskolák, tanerők képzése, nemzetiségi társadalmi és kultúrintézmények ugyanolyan elbírálásban és állami támogatásban részesülnek, mint a magyar nemzetiségűeké... 16. A Népköztársaság külpolitikailag a Szovjetunióval és valamennyi szomszédos demokratikus állammal békés viszonyban és a legszorosabb gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködésben kíván élni. Célja a Duna-medence és Balkán népei egyetlen demokratikus népcsaládjának megvalósulása, összhangban a Szovjetunióval. Addig is vitás területi kérdéseinket, az államhatárok megvonását a legteljesebb nemzetiségi jogok tiszteletben tartása és megadása mellett a kölcsönösség alapján békés úton rendezzük szomszédos államainkkal."13 8 137 Dokumentumok... 1935-1945. 545-547. o. 138 Dokumentumok... 1935-1945. 553-557. o.
