Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
70 ENGEL PÁL században a számítási forint és a számítási garas is. Emiatt a forrásokban előforduló fizetőeszközök meghatározása, valódi és számítási pénzek megkülönböztetése nem mindig könnyű, sőt olykor szinte lehetetlen. 7a. A magyarországi számítási pénzek áttekintése „Magyarországon a márkák különféle számításúak és súlyúak" —jegyezte meg Jacobus Berengarii pápai tizedszedő az 1330-as években,192 ily módon készítve fel számadásainak leendő revizorát szokatlanul nehéz feladatára. A számítási pénzek sokfélesége egyrészt a külöhböző súlyrendszerek párhuzamos használatából eredt, másrészt a belső piac fejletlenségéből: abból, hogy a 13—14. század fordulóján egységes országos piac helyett — amely egységes pénzhasználatot alakíthatott volna ki — inkább csak helyi piackörzetek léteztek. Ez a pénzügyi változatosság tehát a középkor korábbi századaiból eredt, és fokozatosan csökkent abban a mértékben, ahogyan a pénzforgalom terjedése egységes piaccá formálta az országot. A 14. században tanúi lehetünk a gazdasági és politikai centrum, Buda gyors térhódításának és a helyi márkasúlyok fokozatos eltűnésének. A folyamatot Zsigmond 1405. évi rendelkezése zárja le, amely az Anjou-korban kialakult és a királyi kamara által is átvett budai pénzszámítási rendszert — a százdénáros forintot és a négyforintos márkát — országosan kötelezővé tette, és a számítási pénzek anarchiájának egyszersmindenkorra véget vetett. A kezdeti sokféleségnek felelt meg a magyarországi pénzforgalom területi tagozódása, amit nagynevű gazdaságtörténészünk, Kováts Ferenc figyelt meg sok évtizeddel ezelőtt. Megállapította, hogy a pénzforgalomban a 14. század elejére négy zóna különült el, amelyek mindegyikére meghatározott fizetőeszköz használata volt a jellemző. Az ország középső megyéiben (Pest, Pilis, Fejér, Esztergom, Hont, részben Nógrád) a kereskedelmi márka volt elterjedve; a nyugati országrészben (Moson, Sopron, Vas, Zala, Győr, Komárom, részben Veszprém, illetve a Felvidéken Pozsony, Nyitra, Bars megyékben) a bécsi dénárok ; délen (Szlavóniában, a Dráván túl, Somogy, Tolna, Baranya megyékben és az Alföld déli részén) a báni dénárok, a fennmaradó keleti területeken pedig a finom ezüstmárka. Kimutatta azt is, hogyan terjedt el a 14. század első felében, az 1310-es évektől kezdve a garasok használata mind a kereskedelmi, mind a finom ezüstmárka zónájában, tehát az ország középső és keletészakkeleti megyéiben.193 Kutatásait szándéka ellenére nem folytatta, de megállapításai így is alapvetőek a 14. századi magyar számítási pénzek kialakulásának megértéséhez. A budai márka nagyarányú térhódítása és végső diadala az Anjou-kor fejleménye. A későbbi számítási pénzek vizsgálatából kikövetkeztethető, hogy a 192 Vat. I/l. 401. 193 Kováts: Pénzforgalom. 93-94.
