Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
744 PINTÉR ISTVÁN áldemokrata Párt a szovjet ellenállást", egyúttal a fasizmussal szembeni blokk alakulását — állapította meg Sombor-Schweinitzer főkapitányhelyettes, aki ugyancsak fenntartással élt az ország háborúba lépésével szemben. Az SZDP vezetői nem helyeslik a Szovjetunió megtámadását azért sem — szögezte le ugyancsak a főkapitányhelyettes —, mert „Magyarországnak ehhez a hadviseléshez semmiféle érdeke nem fűződik, és csak azt eredményezheti, hogy a háború után Magyarországot ugyanúgy bírálják el a győztes hatalmak — feltéve, ha Anglia győz —, mint Németországot."11 9 A szociáldemokrata vezetők meg voltak győződve arról, hogy a háborút Németország nem nyerheti meg, az volt az álláspontjuk, hogy a háborúból mindenképpen a nyugati hatalmak kerülnek ki győztesen. A párt feladata tehát — vallotta a vezetők többsége — a kivárás, a háború átvészelése és felkészülés a háború utáni demokratikus átalakulásra. A párt vezetői ezért is tartózkodtak mindenfajta nyílt külpolitikai állásfoglalástól. „Mi tartózkodunk attól, hogy itt bírálatot gyakoroljunk azért, mert nem akarjuk a kormány helyzetét megnehezíteni — hangsúlyozta Peyer a parlamentben 1941. december 1-i felszólalásában —, mert nem ismerem azokat az adatokat, amelyeknek alapján helyesen tudnám a külpolitikai kérdésben az álláspontomat elfoglalni..." Egyben leszögezte azt is, hogy érthetetlennek tartja a szélsőjobb örökös kritikáját a szövetségi hűség kérdésében, mert a kormány maximálisan eleget tesz e téren is feladatának.1 Ugyanakkor a Népszava — a cenzúra adta lehetőségek között is — a katonai és diplomáciai viszonyokról igyekezett úgy tájékoztatni, a fronthelyzetről szóló részeket úgy tördelni és olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek lehetővé tették, hogy az olvasó a sorok között megismerje a valós helyzetet. Az elnöki-titkári értekezleteken — a szűkre szabott keretek között — ugyancsak igyekeztek bővebb, a semleges és az antifasiszta államok, politikai erők helyzetét, álláspontját is magába foglaló információt adni. 1941 végén a szociáldemokrata vezetést két ellentétes külpolitikai jellegű hatás érte. Az egyik a németek Moszkva alatti veresége, a másik — amitől már több mint egy fél év óta tartottak — az, hogy Magyarország hadiállapotba került Angliával és az Egyesült Államokkal. A párt a parlament külügyi bizottságában szót emelt a kormány e lépése ellen. Ennek is tulajdonítható, hogy 1942 márciusában Peyer Károlyt kihagyták a parlament külügyi bizottságából. Az Atlanti Charta létrejötte, amelyről a párt a rendelkezésére álló források alapján bő információt adott, az a körülmény, hogy angol részről több cselekvő sürgetés és bírálat is elhangzott az SZDP politikai magatartását illetően, szerepet játszott abban, hogy a párt élesen bírálja a kormány bel- és külpolitikáját, bekapcsolódjon a háború alatti legnagyobb antifasiszta tüntetés — 1942. március 15-e — előkészítésébe. Bárdossy bukása, Kállay Miklós kormányfői kinevezése az SZDP vezetésének részben a német fasizmushoz fűződő kapcsolatok lazulásának reményét villantja fel. A változás azonban valójában csak 1943 elején, Sztálingrád után, a hintapolitika kibontakozásával veszi kezdetét. * 119 PI Arch. 651. f. 2/1941-7-14444. ő. e. 120 Képviselőházi Napló (1939) XII. kötet 207. o.
